2011. 08. 02. Szabadság után Sándor Szilárd
Üres szemekkel néztem arcod
álomtalan ébredések hajnalán,
voltam békéd és voltam harcod,
éretlen napjaink keserű taván.
Arcom szemedből kiömlött,
tenyeredbe száradt kezem,
a szó agyagos földjére döngölt
sóhajára lehajtottad fejed.
Fény zuhant reánk valahonnan
s álom villant fel szemedben,
kezed megmozdult tenyeremben.
Szép arcod mosolyra fakasztotta,
valami titkos gondtalan varázs –
Vagy egyszerűen csak a szabadság?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése