2011.12.10. Tűnődés Farkas Dénes
A '89-es rendszerváltás után sok helyen nagy takarítást végzett az új, de még nagyon képlékeny hatalom. A jelenlegi állaga is nagyon képlékeny, de merném hasonlítani a „kiköpésre” váró rágógumira. A román demokrácia átment világi várakozásba.
Adventben van a keresztény világ. Vajon demokráciánk a világi koordináta-rendszerben, az „ad veniro” (jönni fog) meddig késik és hol vesztegel? A nagytakarítás látszata után beállt a boomerang-szindróma, s ma sem tiszta, hogy mi maradt meg az átkosból, sőt, úgy látom, hogy hordalékaival ma is állandóan gyülemlik a hitványság.
A rendszerváltás a hajdani Vallásügyi Államtitkárságot is elérte. Megkezdődött a „purifikálás” és az elnyomó hivatal egy pillanat alatt felére zsugorodott, s munkatársi, segítségnyújtási intézménnyé vedlett át. A segítségnyújtás milyensége mára letisztult, s annak anyagi vetületei ott vannak a kupolák alatt, melyeknek se szeri se száma, csak még várják az antikolást.
A hajdani „departament” emberei között néhányan megmaradtak, köztük egy számomra igen-igen barátságos régi úr is, akinek a kezébe helyezték – rövid időre – a kenyeret és a kést is. Akkoriban az Unitárius Egyház gazdasági ügyosztályán dolgoztam, és barátommal, munkatársammal gyakran „hazulról” mentünk ügyeket intézni, ami legfőként pénz-kunyizásból állt. Gyakran sikerült jónak minősíteni a kiszállásunk hozamát, mert olyan is volt, hogy kicsi egyházunknak sikerült öt tanácsosi kongruát kieszközölni, ami abban az időben nagyon nagy dolog volt!
Szép lassan – gondolom, hogy a „doxák” nyomására – kezdett burjánzani a lehetőség, melyből mi is, mint magyar unitárius egyház morzsázgattunk, s vallásoktató, kórházlelkész s még valami – ami addig nem volt – létesülhetett a mi berkeinkben is.
Amiért a fenti unalmas szövegemet leírtam, az azért történt, mert az a finom úriember egyszer tőlem azt kérdezte, hogy: nektek börtönlelkész állás nem kell? Andrási Gyurkával úgy meglepődtünk, hogy sokáig csend és válasznélküliség követte a felvetést. Ha nem tévedek, én szólaltam meg, és megkérdeztem, hogy annak mit kell csinálni?
Később tudtam meg, hogy a „doxáknak” több tucatra való efféléjük is van. Nem zárom ki azt sem, hogy csinálnak majd olyan lelkészi állást is, aki az űrhajósok lelkigondozója lesz. Isten segítse! Arra azonban kíváncsi vagyok, hogy az a sok tucat ortodox „börtönpópa” hogyan örvend annak, hogy a hívei gyarapodnak, és ezt az „előmenetelt” miként foglalják imába? Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése