2011. 12. 05. Születésnap Rácz Mária
Egyik ismerősömtől hallottam, hogy amióta ő maga is gyermeket hozott a világra, átélte a vajúdás és a szülés fájdalmait és szépségét, sok minden átértékelődött benne. Azóta minden születésnapján felhívja telefonon a távolban élő édesanyját, felköszönti, és megköszöni, hogy megálmodta, megszülte, gondoskodott róla, felnevelte, és máig szeretetében őrzi. Nagyon szép és követendő szokásnak tartom, hiszen a születés – mint életünk legtöbb történése – nem magánügy és nem egyszemélyes esemény: részt vesz benne a megszülető gyermek, az édesanya, az édesapa, az egész család és az újonnan érkezőt befogadó tágabb közösség.
Tegnapelőtt legkisebb fiunk első születésnapját ünnepeltük. Csak mi, mert ő még nem érti, miért villog egész nap a vaku, miért teheti bele a kezét a tortába, miért érkeznek a látogatók, akik széles mosollyal fordulnak felé. Belőlem feltódultak a szülés emlékei. Izgatottan lestem, mikor ér az óra kis- és nagymutatója olyan helyzetbe, mint azon a decemberi éjszakán. Úgy éreztem, mintha ott és akkor egy kicsit én is megszülettem volna: újra anyává váltam, Isten végtelen szeretete által felfoghatatlanul nagy ajándékban és áldásban részesültem.
Érdekes módom ez a számomra ilyen önértékelősre sikerült nap egybeesett egy másik jelentős eseménnyel: az Erdélyi Unitárius Egyház Zsinatával, ahol (velem együtt) 16 fiatal lelkészt szenteltek fel. Nem tudom, más hogy van ezzel, de én nagyon erős párhuzamot érzek a születés és a felszentelés között. Mindkettőben az isteni megjelenítődését látom, hiszen a Teremtő nyilvánul meg az újszülött érkezésében és a lelkészi életre és munkára történő áldáskérésben egyaránt.
Boldog születésnapot hát, kedves frissen felszentelt barátaim, társaim a lelkészi hivatásban! Adjon a Jóisten erőt a régen felvállalt, de most már hivatalosan is megpecsételt új élethez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése