Makkai-Ilkei Ildikó: Névtelenek

2011. 12. 02. Névtelenek Makkai-Ilkei Ildikó

December 1-e árnyékában nagyapám legidősebb testvére jut eszembe, akinek élete az I. világháborúba torkollt. Alig 19 éves volt, amikor kitört az első világháború. Valami arra buzdította, hogy a nagy eseményt biztos helyre jegyezze fel, így lett a családi Biblia egyik lapjából történelem. Idézem őt: „A nagy világ háború 1914. augusztus 1-én kezdődött, és minden negyven két évig való embert el vittek a ki egyszer volt katona. És akkor kezdették a sorozást a 19 évesektől fel negyven két évig azokat is a kik nem voltak katonák. Én sorozatra voltam 1915. márczius 5-én, és akkor be is soroztak homorod oklándon a honvédekhez és jelentkezni kellett Csík szeredába 1915. július 15-én.”

Ekkor kezdődött az az életút, melyet a viszontagságos történelmi idők ellenére fennmaradt levelek százából ismerhetünk meg. Besorozása után majdnem naponta küldött haza levelet, és hazakerültek azok is, amelyeket édesanyja, édesapja vagy testvérei írtak neki. Időrendi sorrendbe rakva a leveleket sok nehézséggel, keserűséggel megélt élet bontakozik ki előttünk, de ilyen körülmények között is a székely humor és jókedv gyakran tör utat magának a háborús reménytelenségben.

Néhány gondolat tőle:

„Kedves szüleim és testvéreim! Mily nagy öröm lepné meg az én szívem, ha ezen soraim a legjobb egészségbe találná szüleimet, mert nekem is most jó egészségem van, melynek párját kívánom a jó Istentől a maguk számára is.”

„küldjenek egy kevés hazait. Gyenge nagyon az étkezés, itt nem adnak húst, két nap hal, két nap nincs hús, tudják mennyire szeretem a halat, hogyha ők meg nem esznek engem, én meg nem őket.”

„nagy harcba voltunk egészen november 5-ig, már azt hittem, hogy most már nekem is végem van, de a jó isten megmentett. Hát mi voltunk a győztesek a muszkákon, mert mind megadták magukat, pedig ők sokkal többen voltak.

„anyám, álmomban nagyon sokat látom magukat, az úgy jólesik, mintha legalábbis igazán úgy lenne, hej pedig mily messzire vagyunk egymástól.”

1918 júniusában, az utolsó rohamokban életét vesztette.

Csak a levelei maradtak, s azok címzése: Magyarország, Erdély, Erdővidék, Vargyas.