2011. 12. 22. H A Z A F O S Z L Á S Szász Ferenc
mentőautók sivítnek a semmibe
törpepólya kedvesnővér ölibe
szerelemnél árvább csak a jó isten
ne félj többé rámruházott bilincsen
daloseszti
veress kakas háztetőnkön nem hajnal
piros csövet talált ma az arkangyal
vérirat űrlapja sárlik
fehéredve új hazákig
freskódal
éjféltájban megszólalt a telefon
ámerika tengerintúl galattyol
beleszólt a jó istenke
viaszolja bal füledbe
blablahon
ország világ vén deákja reszketve
izzad vért a kapualjba fektetve
gázol rajta téli zápor
józanodik a halálból
csibate
hét bőréből hat lenyúzva egy még fáj
sose hitte hogy még egyszer talpra áll
gumibottól félig meddig kinyúlva
pulzusához a doktor úr mélt nyúlna
muszájból
isten bizony ez a műfaj ballada
mécsese pár fuvallatnyi pálinka
nótája meg közönséges sárbocskor
szentistváni békebeli lóostor
bűbájos
már se hazám se országom se gagyám
istrángom és kötőfékem szivárvány
addig élek míg a világ kínom lesz
míg az égen egy fekete csillagnesz
visszhangzik
addig már csak teng e lélek
hol elalél hol feléled
síkvidéki parnasszusra
tér a költő hol a búza
parázslik
megroppantam a kárpátok gerincén
isten tudja innen lovam merre mén
tűzbe vettem négy lábáról béklyóját
zsebemből a megidéző cédulát
örökre
(1989 karácsonyán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése