Farkas Dénes: Cigaretta, halál, feltámadás?

2011. 07. 09. Cigaretta, halál, feltámadás? Farkas Dénes

Az egyik osztálytársam Szatmárnémetiben a múlt század ötvenes éveiben azt mesélte – szatmáriasan – hogy nagytata „mán halt megfele és azt suttogta, hogy dohán.”

Egykoron, sok évtizeddel ezelőtt, amikor tanultam cigarettázni, akkor még nem hirdették nyilvánosan, hogy halált okoz(hat). Csak a szigorú szülő vagy az „oszi” jelentett veszedelmet, de ez is csak akkor, ha elkaptak. Ebben az időben Édesapámnak nagyanyám „palántolt” a kertbe öt-hat szál dohányt, melynek alsó leveleit árnyékban megszárítva apám összecsavarta, és nagyon éles késével finomra laskázta. Ebből „sirítette” a cigarettáját. Ezt így csinálta az egész falu, mert a „Plugar” és a „National” eléggé hiánycikk volt. A gyufa az a luxuskategóriába tartozott. Minden bagósnak volt pléhből készült dohányzó tálcája, melynek a felnyitott fedelén egy kicsi nyelvecske csípte oda a cigarettapapírt, amit sodrás után nyállal ragasztottak össze.

A tüzet fehér „békakővel”, acéllal és „toplóval” csiholták. Nagyon érdekes volt, ahogy a kövecskére a körmükkel odafogták a taplót, és aktakapocs alakú acélpatkó-szerűséggel koccantották – míg sikerült – a kovakő oldalát. Egyszercsak szikra szökött a taplóra, amely azonnal égni kezdett, és máris kész volt a „szivargyújtás”. Azt majdnem elfelejtettem, hogy a taplót valamiért megfőzték, megszárították és csak a pihés részét tépegették rá a kovakőre. Az acél szerkentyűt úgy hívták, hogy „kuna”, a békakövet pedig „kovának” mondták.

Sófalvi Dénes bátyám egy rossz szemüveggel gyújtotta a cigarettáját. Ennek az volt a hátránya, hogy ha nem sütött a nap, akkor a ciginek „nuku.” Akkor még nem tudtuk, hogy Karádi „hamvadó cigarettája” vagy a Lili bárónő „kis cigaretta valódi finom”-ja halált okoz(hat).

Amikor vásárolom a „mindennapit”, szörnyű képeket és még szörnyűbb mondatokat veszek – a csomagokra nyomtatva. Láttam elrákosodott gégét, szétomlott tüdőt, üres babakocsit s hadd ne soroljam a szörnyűségeket! Az már a piac kérdése, hogy a cigaretta ára „ártalmas az egészségre”!

Távol legyen az, hogy a világ közvéleményének ellene szólnék, vagy pártolnám a cigisek hírhedt táborát, de azon elgondolkoztam, hogy ha igaz lesz a Credo („hiszem a test feltámadását”), amit csak az hisz, aki akar, akkor, ha a szatmári barátom történetét parafrazálom, hányan lesznek, akik „támadnak felfele és azt suttogják, hogy dohán”…