2011. 07. 16. Átváltozás Orbán Erika
Emberi kapcsolataim és mindennapi megfigyeléseim során gyakran eszembe jutnak Tóth Árpád szavai: „Fény vagy te is, lobogj hát,/ Melegíts és égess,/ Hinned kell, hogy a világ/ Teveled is ékes.” Olyankor, amikor azzal szembesülök, egy-egy személy kíméletlen társaihoz és/vagy önmagához, kell a vigasz.
Fény-létünk számomra egyenértékű azzal, hogy Isten-hordozók és szeretet-források vagyunk. Lelki és tudati világunkba azonban nem könnyű ezt a hitet beépíteni. Egyfelől akadályoznak tapasztalataink. Testi, lelki fájdalmak; elkerülhetetlen konfliktusok; életkrízisek; régi terhek; olyan nehézségek, amelyek cipelése, vagy amelyekkel való szembenézés problémát okoz. Továbbá gátol hiúságunk, nagyravágyásunk: az mégiscsak valószerűtlen, hogy egyformán „fényes fények” legyünk; és a kiválók között is lenniük kell legkiválóbbaknak! A versengő világ emberi mércéje. Végül ott van részleges, töredékes ismeretünk. És tárgyi, és tapasztalati tudásunk hiányosságaitól való félelmünk.
Jézus azt mondja a nagy parancsolat második felében: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Azaz légy szeretet forrása önmagad és mások számára.
Ismerd fel képességeidet, és élj velük; szeressed! Ismerd meg vágyaidat, és tápláld; szeressed!
Ismerd fel korlátaidat, tiszteld és szeressed! Ismerd ki gyengéidet, és szeretettel gyengítsd!
Ismerd fel fájdalmaidat, szeressed és beszélj róluk!
Ismerd meg terheidet, és oszd meg; szeressed!
Ismerd föl sérelmeidet, és bocsáss meg! Szeressél!
Ismerd meg haragodat, és úgy engedd el, hogy szereted!
Ismerd föl titkaidat, és őrizd; szeressed! Ismerd meg céljaidat, és indulj el feléjük; szeressed!
Ismerd fel nehézségeidet, és győzd le; szeressed! Ismerd föl tükreidet, és nézz beléjük! Szeressed!
Ismerd el törékenységedet, és légy gyöngéd magadhoz! Senki más nem vigyázhat rád azon a szereteten kívül, amit Te magadban hordozol.
És akkor tudsz továbblépni, és áldásos szeretetté válni mások életében, ha önmagadat megismerted, és szereted. Nem perzselő tűzként, nem pislákoló lángként, nem mesterséges neonként, nem ki- és lemerülő elemlámpaként, hanem igaz természeted szerint, fényként. Akkor nem vársz majd senkitől védelmet, tiszteletet, fölemelést, gyengédséget, megbocsátást és szárnyakat; mert akkor magad leszel áradó fény és föltétlen szeretet.
És „a fényt megvilágítani nem lehet.” (Szabó Magda)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése