2011. 07. 04 Fájdalom Farkas Dénes
Hallom a rádióban, hogy amerikai kutatók felfedeztek egy olyan molekulát, amelynek adagolása megszünteti a fájdalmat. Ezt az egereken végzett kísérletek bizonyítják. Nahát, gondoltam magamban, és eszembe jutott az az eset, amikor a kolozsvári Kányafői úton lefelé jövet egy kertből kirohant egy feldühödött kutya, és álló helyzetemben a combomba eresztette fogait.
Valahol azt olvastam – talán Rózsa Sándor kapcsán – hogy a támadó kutyával szembeni védekezés hathatós eszköze abban rejlik, hogy nem kell szembeszállni vele, hanem meg kell állni mozdulatlanul, míg az állat mérge elillan. Ezt én kipróbáltam de az „én megdühödött bolond kutyám” nem olvasta sem a móriczi trilógiát, sem pedig a Betyár rokonok című könyvet.
Később a kutyával megbarátkoztam, és pórázon vezettem minden nap hetekig az akkori agronómia állatorvosi rendelőjébe, megállapíttatni azt, hogy nem veszünk meg. A kutyával megbékültünk, és ő azóta elpusztult. Ha lenne inkarnáció, és intellektuelként kerülne vissza a földi körforgásba, valószínű elolvasná, hogy mikor szabad harapni, de az is elképzelhető, hogy addig olyan „molekuláris” szerkezeteket találnak ki, amiből ha kapunk, nem fog fájni semmi sem.
Arra azonban kíváncsi lennék, hogy az ember miről érzi meg azt, hogy az egérnek mi fáj? Addig, míg ez a kérdés tisztázódik, hajrá egerek, tengeri malacok és emberek, hisz közel van az idő, amikor nyugi, mert nem fog fájni! Akkor majd a kutyaveszély sem számít...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése