Sándor Szilárd: Gedeon és Midján

2011. 09. 01 Gedeon és Midján Sándor Szilárd

„Ha elnyertem jóindulatodat add valami jelét annak, hogy valóban te beszélsz velem!” (Bír.6,17)



Csűrnek földjén szalma száll, de földön marad a mag.

Őszi felhőket csépel e vers: mi tavasztól megmaradt.

Szemedbe fújja illatos füstjét ,

Baál oltárának aranyát s ezüstjét.



Sorsnak ormán Midján áll, de hajnal hasad hamar:

Ékszer-függőket éget e vers. Kis aranyló pénzdarab

Olvadó edényén baálos bálja:

Szomjas katonák térdelő tánca.



Jóindulatnak jele dolgos tenyeredben,

Morzsáját süti kovásztalan kenyeredbe.

Gedeon ereje szívedben lüktet,

szent fa hasábján lángolón sürget.



Harmatos gyapjúfürt száraz hajnal pírján,

Árpakenyér gurul előörsök sírján.

Cserépfazék törmelékek fáklyás kürtölése,

Bálványos fegyverek ölelkezése.



Te vagy szent Gedeon és te vagy a gazdag Midján,

Állsz velem szemben sorsunknak bálvány-hídján.

Szemembe fújja füstöd illatát,

Baál oltárának ezüstjét s aranyát,

Jóindulatot kereső bizonyosság jelét,

– s én veled együtt védem háromszáz jelenét.



Tudni akarjuk, hogy valóban Te beszélsz velünk

Kételyek vérző sebével tovább nem léphetünk!