2011. 09. 28. A megtérés feltétele Szabó Előd
Victor Hugo A nyomorultak című regényéből készült filmet néztem meg a közelmúltban. A meggyőződések küzdelme bontakozik ki a műben.
Javert, a rendőr, meg van győződve arról, hogy aki egyszer bűnőző lesz, az soha nem változik meg. Ezért hosszú börtönbüntetésének letelte után további hosszú éveken keresztül folyamatosan követi, üldözi Jean Valjean-t, hogy újból rácsok mögé juttassa. Valjean meg akarja mutatni, hogy a börtönből, a fegyenctelepről, a bűnből is van visszaút a becsület és a tiszta élet felé.
Hugo derűlátóan zárja a regényt: Javert elsüllyed gyanakvásával együtt, Valjean pedig övéi között hal meg, s hitét továbbadja az utána érkezőknek.
Javert logikája alapvetően helyes volt: a börtön, az igazságszolgáltatási rendszer nem változtatja meg, nem javítja meg a lelket, sőt végérvényesen elsüllyeszti a bűnök fertőjében. Logikájában egy dolgot tévesztett szem elől: az emberi jóság és türelem végtelen erejét. Mert Valjean-t nem a félelem, a rettegés, az üldözöttség érzése tette jó emberré, hanem annak az embernek a jósága, aki megmenti akkor, amikor büntetést érdemelt volna.
Félelemmel, rettegéssel, ítélettel, büntetéssel csak látszólagos eredményeket érhetünk el. Az ember megtérését valakinek a szeretete, bizalma, türelme, megbocsátása kell megelőzze. Ha változtatni akarsz a világon, valakin, ezt soha ne felejtsd el, mert különben elsüllyedsz ítéleteddel együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése