Csécs Márton Lőrinc: Őszintén

2011. 11. 22. Őszintén Csécs Márton Lőrinc

Senki idézete nem jut eszembe. Őszintén megmondom: nagyszerű gondolatoknak, ötleteknek ma sem szülője az agyvelőm.

Egy gondolat bizsereg a fejemben: megtalálni, megőrizni az egyensúlyt. Nem kell nekem a fele-fele arány a jó és rossz viszonyfogalmából.

Nem kell csak a pozitív élmény, a kritikátlan elfogadás.

Értéktelen nekem a szegénység nélküli gazdagság, a hideg nélküli nagy meleg, a könny nélküli boldogság, a távolság nélküli közelség.

Nem várom el, hogy mindenki szeressen. Nem akarok mindenről értesülni. Nem vágyam, hogy mindenkivel békében legyek. Nem akarok folyton mosolyogni. Szomorú is kívánok lenni. Csalódni is akarok. A völgy talajára is akarok lépni.

Meg akarom élni emberségemet. Ha már van ízlelőbimbóm a keserűre és a savanyúra: azokat is érezni akarom az édes mellett.

Esni akarok, de nem önsanyargatásból, hanem mert tudom, hogy emberként csak így lehetek teljes.

Nem kell túl sok a nap sugaraiból, mert rázni fog a hideg. Nem kell a túl sok hideg sem, mert égetni fog a láz. Nekem az egyensúly a vágyam, mert akkor szembe tudok nézni önmagammal.

Az egyensúlyom maradjon meg, mert akkor megmarad a békém. S akkor tudni fogom ki vagyok.