2011. 11. 24. Add tovább! Nagy Adél
A napokban egy ismerős egy érdekes kisfilm linkjét küldte körlevélben. Nyissam, ne nyissam, kattintsak, ne kattintsak – morfondíroztam. Legtöbbször nem kattintok, olvasatlanul maradnak ezek a körlevelek, sőt, mi több, ki is törlöm őket. Ritkán küldöm tovább, egyrészt azért, mert nem is értek ahhoz, hogyan kell ezeket a körüzeneteket „szórni”, másrészt mert egyszer biztosan, de talán többször is előfordult, hogy nem létező személynek, nem létező betegségre pénzbeli segítséget kértek.
Emlékszem, hogy gyerekkoromban – s talán sokunknak van ilyen élménye –, én is bekapcsolódtam egy-egy levélláncba, szorgalmasan másoltam és küldtem tovább a kapott levelet, mert az volt a kérés, hogy a lánc lehetőleg ne szakadjon meg. Kíváncsi várakozás, aztán nem történt semmi. Néha egy-egy eltévedt levél, amelyek feladójában sosem leltem barátra.
Most mégis kattintottam. A kisfilm arról szól, hogy egy koldus ül az utcán. Egyik kezében egy pléhdoboz, másikban egy kartonpapír a következő felirattal: aprópénz? Természetesen gyűl, ha lassan is, az apró, és azt látjuk, hogy a koldus bemegy az üzletbe, ahol kávét, gyufát vásárol. A kávét „elajándékozza” egy sorstársnak, néhány aprót betesz egy kosárba, amelyben beteg gyerek számára gyűjtenek, a gyufát továbbadja néhány hajléktalannak, utolsó apróját egy „csellengő” lánynak, aki arra használja, hogy felhívja édesanyját, és elmondja, szeretne hazatérni. És másnap kezdődik minden elölről: a pléhdoboz, a felirat, az aprók. És az add tovább!
Van egy játékfilm, amelynek éppen ez a címe: Add tovább! Egy kisfiúról szól, aki osztálytársaival együtt azt a feladatot kapja társadalomtudomány órán, hogy próbáljon meg valami olyasmit tenni, amivel szebbé, jobbá varázsolhatja a körülötte levő világot. A kisfiú kitalálja az Add tovább! játékot, amelynek az a lényege, hogy három emberrel kell jót cselekedni, és megígértetni, hogy ők is ugyanezt teszik további három emberrel. Lehet bármi ez a segítség: aprót ejthet egy pléhdobozba, hogy meglegyen valakinek a mindennapi kenyere. Három, kilenc, huszonhét, nyolcvanegy, kétszáznegyvenhárom… és sok kicsi sokra megy.
Add tovább! Csupán egy játék, egy elv, ami szerint működnünk kellene, lehetne. Akarsz-e játszani? Meg tudod-e tenni? Csak add tovább!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése