2011. november 7., hétfő

Rácz Mária: Gyermekszáj

2011.11.07. Gyermekszáj Rácz Mária

Három fiam van. Eddigi pályafutásom során többet voltam gyermeknevelési szabadságon, mint amennyit hivatalosan dolgoztam. Egyik távolabbi ismerősöm egyszer megjegyezte, hogy engem eddig csak várandós állapotomban látott. Ma fényképet kerestem magamról, és nem találtam olyant, amin egyedül lennék. Sajátos élethelyzet, sajátos örömökkel és gondokkal. Mit tehetnék? Igyekszem tanulni belőle, és úgy gondolom, nagyon is érdemes.

A gyermekeink egyrészt nap mint nap tükröt állítanak elénk, melyben magunkra ismerve néha bizony megdöbbenhetünk, mert a kis zsarnok, a hisztis, a követelőző a mi hangunkon szólal meg, s mondanivalóját tőlünk ellesett gesztusokkal kíséri.

Nyelvi fejlődésük, az általunk használt szavak és kifejezések sajátos értelmezése sokszor derít jó kedvre. Kedvenceim közé tartozik a Tojásterem (Tanácsterem) és a mosolypor (mosópor), valamit az az elképzelés, hogy a kemencében (medencében) úszunk, és ha majd elkészül az allergia (galéria), ott fogunk aludni.

Néha azonban a gyermekfejekben felnőttet meghaladó módon, természetes egyszerűséggel születnek a gondolatok, és felbecsülhetetlen őszinteséggel gurulnak ki a kis ajkakon. Néhány napja reggeli mellett beszélgettünk:

- Anya! Te és Apa is meg fogtok öregedni?

- Igen.

- És aztán meg is fogtok halni?

- Igen. De az remélhetőleg csak sok-sok idő múlva fog megtörténni.

- És ha ti meghaltok, ki fog ránk vigyázni?

- Addigra ti már nagyok lesztek, s tudtok vigyázni magatokra.

- Akkor jó – nyugtázza, aztán látom, hogy valami mégis zavarja. Kérdés nélkül kimondja: – De akkor én sírni fogok.

Igen... – gondoltam –, sírni fogsz, és perelni az éggel, fájni fog a veszteség, de aztán lassan belenyugszol a megváltoztathatatlanba. Megérted és elfogadod az Örök Rendet, melynek mind a részei vagyunk: gyermekek és felnőttek egyaránt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése