Benedek Enikő: XY

2013. 06. 17.	XY	Benedek Enikő
Tudtom szerint, minden egyházközségben az a szokás, hogy a konfirmáló ifjak szülei kitakarítják, majd feldíszítik a templomot, a konfirmálást megelőző napon. Ha netalán tévedek, akkor ez az én hibám. Anyák, apák sepernek, szőnyegeket porolnak, ablakokat lemosnak, porszívóznak, padlót sikálnak, kézimunkákat vasalnak, virágkoszorúkat fonnak, némely helységekben (pl. a szülőfalumban) még nyírfákat is állítanak a templomba vezető úton. Teszik mindezt az erős férfiak és a gyenge nők. S mivel tudjuk, hogy a templomok ablakai általában elég magasan vannak a földtől, ahhoz, hogy egy nőnek csak úgy gyerekjáték legyen azt megpucolni, így a legtöbb esetben szerepcsere történik. Nálunk az idén X és Y apukák voltak azok, akik felvállalták − kívülről az egyik, belülről a másik − ezt a szerepcserét. Becsületükre legyen mondva: nagyon jó munkát végeztek. Én meg is dicsértem őket, mert tudom, hogy mennyire fontos egy férfinak az önértékelés erősítés. Erre az egyik feleség bejelentette, hogy most már tudja biztosan, hogy ki is lesz otthon ezután az ablakmosó. − Jaj, ne! Csak ezt ne tegye! − kiáltottam fel, mire a feleség elkacagta magát és megjegyezte halkan: − Csak vicceltem! Amúgy, ha jól belegondolok, nem is olyan vicces ez az egész téma. A minap meglátogatott egy nagyon jó ismerősünk, aki őszintén elmesélte házassága, majd válása igaz történetét. Én a nő, aki mindig kisebbségben vagyok házon belül, éreztem, hogy ez a látogatás felkavart. Tudvalévő, hogy a mai 21. századi nő miután „jól kiemancipálta magát”, és bebizonyította, hogy mi mindenre képes: az autóvezetéstől el, egészen a vezérigazgatói bársonyszékig, vagy tán annál is tovább, komolyan áttért a férfi „átdeformálására”. Két dologra is összpontosít ezen a téren: anyaimitátort faragni a férfiból vagy egy hímpicurt. A mai modern nő dobja az őskori maradványokat, a harcos, zord, zárkózott, szótlan férfiakat, holott Szendi Gábor szerint: „…ilyen autisztikus jelleget a férfi nemi hormon, a tesztoszteron magas magzati szintje eredményez”. És az ilyen férfi célratörő, sikeres, szeret harcolni és győzni, igazi példakép a fiai számára és mellesleg gondoskodik a családja anyagi jólétéről. De ez mára már nem fontos, amikor mindezt egy nő is megvalósíthatja. A mai nő már nem lobog az igazi férfieszményért, az igazi macsókat is már nagyítóval kell keresni. Feltörőben van a − kívül is, belül is − „feminizálódott” férfi, aki sokkal szimpatikusabb a mai nők szemében, hisz kozmetikushoz, manikűröshöz jár, festi a haját, szőrteleníti magát, hajdúsító sampont és ránctalanító krémeket használ. Empatikus, kellemes, gyengéd, megértő, kedvesen elcseveg bármiről, bármikor, − még mosogatás közben is − kedvesen a feleségével. Szófogadó, odaadó, bármilyen más házimunkát is elvégez, apukámnak lehet szólítani, utasítani lehet, le lehet ellenőrizni, mellesleg nem ájul el a szülőszobában, amikor átvágja a baba köldökzsinórját, fürdet, pelenkáz, cumiztat, böfiztet, sőt olvastam, hogy egyes lelkes és buzgó feminista anyukák elképzelése szerint: a mellkasára felszerelt műcicikből szoptat… Pedig: „Az igazi férfi ki meri magát húzni, úgy közlekedik a mai gazdasági krízistől sújtott világban, hogy sugárzik róla a biztonság, az életöröm, a stabilitás, az erő. Akinek a nemi kromoszómája XY, az a hímnemű. Az még nem férfi. A férfi az, aki nemcsak fizikálisan néz ki annak, hanem aki maximálisan annak érzi magát, vállalva az emberi lét összes velejáró érzését, jót és rosszat egyaránt, nem félve egyiktől sem. Ez adja a belső békével ötvöződött rugalmasságot. Én ezt hívom férfinak, és ebből rendkívül kevés van. Ám ezt az állapotot mindenkinek lehetősége van elérni, mert mindenki maga dönti el, férfi akar-e lenni, vagy csak hímnemű.” (dr. Csernus Imre) Az ismerősünk hímnemű volt és férfi. Csodálkozol?