Nagy László: Gondolatok egy almafa mellett

2013. 06. 06.	Gondolatok egy almafa mellett	Nagy László
„Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való. Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe. Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk.” 2Kor 4,6-9 A zord időjárás megpróbál mindent ezen a földön. Hatással van ránk, emberekre is. Érzi testünk és lelkünk is a változást. Nagyon sok hatás örömet szerez, sok ellen tiltakozik. A történelem világformáló napjai is úgy hatnak életünkre, mint a napsütés, vagy a fergeteges vihar. Kinek öröm, kinek bánat. Megemlékezők állnak, egy alig egy méteres almafa mellett, amelyet a Nemzeti Összetartozás Napján ültettek. A trianoni diktátumra emlékeznek. Sokatmondó, beszédes az almafa állapota. Távolról szép a koronája, üde zöldek levelei, gyümölcsöt ígérő. Ha közelről megvizsgálod, látod, hogy megtépázottak levelei a nem rég lehullott jégesőtől, a leveleken levéltetvek élősködnek és az ágakon a hangyák végzik mindennapi szorgos munkájukat. A fa megtépázottan, megtámadva ellenségeitől bár, de él, és élni akar. Teheti, mert gyökerei épek és egészségesek és minden nap gondját viselik. Szeretik. Kiszolgáltatott életet élünk. Könnyen megtépáznak az életviharok, és a „levéltetvek” is dolgoznak minden nap. Nyomorgattatunk, szoríttatunk, kétségeskedünk, üldöztetünk és szeretnének eltiporni. De nem arra teremtettünk, hogy elvesszünk. Ránk még feladatok várnak és minden nehézség ellenére tudjuk, hogy el nem hagyatunk. A gyökér táplál, a remény éltet és Isten gondunkat viseli.