Dr. Bardócz-Tódor András: Kalauz

2013. 06. 05.	Kalauz	Dr. Bardócz-Tódor András
Megmaradtam régebbi szokásomnál, az 1940-től 1952-ig Karácsony Sándor, majd azután tanítványai által összeállított bibliaolvasó kalauzt olvasom voltaképpen születésem óta, mert ez nálunk családi hagyomány. Olvasunk egy részt az Ószövetségből, egyet az Újból. Közben erre gondolunk: az ószövetségi üzenet kemény törvény, úgyszólván betarthatatlan, minden időkre szól. Az újszövetségi üzenet a kegyelem, az elengedés, a "szemet-szemért" törvénye helyett az Isten szeretetéé. Az Ószövetségben most zsoltárok vannak soron, éppen arra fogadkozunk, hogy felépítjük az Úr templomát, addig nem nyugszunk. Az Újban Jézus tanítása közben egy asszony azt mondja: „Boldog méh, a mely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál.” Amire Jézus úgy válaszol, hogy inkább azok boldogok, akik hallgatják és megtartják az Isten beszédét. Máskor pedig, mikor megjelentették neki, hogy odajött a családja, azt mondta, hogy az ő családja, aki a tanításait meghallgatja. Amikor még kisgyerekkorában elvesztették a szülei, azt mondta, hogy azért nem őket követte, mert az ő Atyjának dolgaival foglalkozik. Lehet, pontatlanok az utóbbi utalásaim, de mégiscsak rámutatnak arra, hogy Jézus az Isten dolgait a családéi elé helyezte. Ami engem megdöbbent, hogy ez sokkal keményebb törvény, mint az Ószövetség bármely parancsa. Hogy tudná ezt anyaszülte ember betartani? Isten után pedig a felebarátunk következik, míg az Ószövetség Isten után a család tiszteletére kötelez. Ki tudná nekem azt a dilemmát feloldani?