Moldován Szeredai Noémi: Kincsem, aranyvirágom…

2013. 06. 20.	Kincsem, aranyvirágom…	Moldován Szeredai Noémi
Az özvegy lehuppant a hokedlire, a kezében tartott mobiltelefon kicsusszant kezéből, tompán ütődött a konyhapadló rongyszőnyegéhez.  A televízió nagy hangerővel szólt, kint gyönyörűen sütött a nap, szárítva a viharverte kertet. A szomszédból hancúrozó gyermekek kiabálása szűrődött át, de a körülötte levő hangzavar nem ért el tudatáig. Csak a fülében lüktető szívdobogását hallotta, s a szavakat, melyeket a telefonba hallott: „Fia öngyilkos lett. Egyelőre nincs amiért kijöjjenek, majd értesítjük, mikor jöjjenek.” Kincsem, aranyvirágom, aranybogaram, drága fiacskám. Szkafander és pillangó című megrázó filmdráma jutott eszébe, melyet azelőtt való nap látott. Egy férfi története, aki 42 éves korában, súlyos agyvérzés után, teljesen lebénul, csak bal szemhéját tudja mozgatni, s azzal tanul meg kommunikálni a külvilággal. Bezártság szindrómában szenved, tökéletesen gondolkodik, az emlékei és képzelete szárnyal, s érzéseiről könyvet „ír”. Betűnként   pislogja le élettörténetét,  bezártságát, s a haszontalan köröket, melyeket  futott, amíg egészséges volt. A különbség közte és a filmszereplő között, hogy ő még pislogni sem tud, érezni sem tud semmit − csak az üres kétségbeesés van lelkében. Mégis, emlékfoszlányok jelennek meg, majd egy idézet: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, …,mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” Mt 6,19.21. Édes kincsem, aranyvirágom, aranybogaram, drága fiam, hova vitted a szívemet?!