Rácz Norbert: Varicella Zoster

2013. 06. 12.	Varicella Zoster	Rácz Norbert
Rengeteg mindent beterveztem erre a hétre. A határidő naplóm már a múlt szerdával kezdődően jelezte mindazt, amit meg kellett tennem. Van ott halaszthatatlan találkozó, sürgős kérdés, kulcsfontosságú beszélgetés, és persze naponta lecsípve egy-egy kis időmorzsa itt-ott kreatív munkára, mert aztán jön vasárnap, s nem szeretnék utolsó pillanatban ihletért könyörögni az égiekhez, bár tudom, hogy ha kell, akkor ebből az időből veszek el a legkönnyebben, mert aztán valahogy csak lesz. Mondom tehát, igen sok mindent feljegyeztem magamnak a hétre, mind fontos és halaszthatatlan, határidős munkák. Aztán, pontosan egy héttel ezelőtt zuhanyzás közben, kis pöttyöt fedeztem fel a bal vállam mellett. Nem vagyok túlságosan nagy pöttyvadász, de az azelőtti napok halvány egészségi állapotának tükrében, nem álltam meg, hogy ne vessem tüzetesebb vizsgálatnak is alá, tükör előtt is a pattanást, mert felébredt bennem a himlő gyanúja. Egy rövid telefonhívás, majd egy röpke út az orvosi rendelőig, s már állt is a diagnózis: hólyagoshimlő, vagy szebben fogalmazva, varicella zoster. A szépen hangzó diagnózissal pedig érkezett a lesújtóan rossz verdiktum is: tíz nap szobafogság, határidő napló és halaszthatatlan feladat nélkül. Az első napon egyre pöttyösödve, gyermekesen lefele biggyesztett szájjal néztem farkasszemet füzetemmel. Mi lesz veled, gondoltam magamban, mi lesz a sok halaszthatatlanul fontos találkozóval, a megannyi sürgős problémával, a kulcsfontosságú beszélgetéssel, a kéjesen rám vigyorgó, vagy szigorúan vádoló, számonkérő feladattal? Mi lesz az egyházközséggel, a felújítás alatt levő templomudvarral, a bölcsődével, az egylettel, a családos programmal, a templommal, az árvízzel, mi lesz végső soron a világgal, ha most én itthon kell maradjak ezzel a harmincévesen szinte nevetséges gyermekbetegséggel, ezzel a rejtélyes nőre emlékeztető nevű betegséggel? Oh, Varicella Zoster, mit tettél velem? Aztán elmúlt az első nap, s kiderült, hogy a halaszthatatlan találkozót el lehet halasztani, hogy az iszonyatosan sürgős problémát el lehet napolni, vagy ha mégsem, akkor megoldhatja más is, hogy a templomudvar felújítása megy tovább a maga medrében, s a világ sem esett alkotóelemeire csak azért, mert egy légy lepottyant a plafonról, s nem tartja a mennyezetet a helyén. Ma előhalásztam valahonnan a határidő naplót, s hamis mosollyal lapozgatva fogalmazom meg magamnak a tanulságot: nem vagyok se pótolhatatlan, se túlságosan fontos. Nincs halaszthatatlan feladat, és amikor kásássá válik az élet, jót tesz egyet hátralépni és megkérdezni: vajon tényleg ez a legfontosabb? Igen, fontos szabadon hagyni a határidőnaplóban egy-egy himlőhelynyi időt másra, a szusszanásra, zenére, a tavaszra, egy jó poénra naponta, egy versre, vagy egy-egy mély imára. Most itthon üldögélek ezzel a szép nevű tündérrel, Varicella Zoster-el, s mosolyogva köszönöm meg neki, hogy a sok bokros teendő helyet vele lehetek, hogy olvashatok, ha néha kedvem támad, írhatok, és kacaghatom az ablakom alatt rohanó, eszeveszetten mobilozó, határidő naplókat forgató, fontos és sürgős és hasznos és halaszthatatlan és türelmetlen hólyagot.