2013. október 24., csütörtök

Lőrinczy Zsolt Bendegúz: Emlékezzünk!

2013. 10. 23. Emlékezzünk! Lőrinczy Zsolt Bendegúz
Húsz-harminc szilaj csikót nem könnyű karámba terelni és féken tartani. Húsz-harminc, szabadsághoz szokott gyermeket nem könnyű az iskola falai között fegyelemre szoktatni. Szüleink elég szigorúak voltak, hiszen az életre, munkára neveltek, de a kötelező feladatok elvégzése után a miénk volt az egész határ, ahogyan mi láttuk: az egész világ!

A szeptemberi iskolakezdéstől aztán minden évben vissza kellett szoknunk a falak közé, az iskola padjaiba. Minden tanár másképpen próbálta lekötni figyelmünket, mert bizony sokszor volt zaj, nevetgélés még órák közben is. Nagyszerű magyar tanárunk, Bedő Gyula bácsi nagyon jó módszert talált ki a csend megteremtésére: halkan elénekelt nekünk egy-egy olyan nótát, ami valahol talán találkozott a tantervvel, de az biztos, hogy abban nem volt benne. Egy életre megtanultuk a Krasznahorka büszke vára kezdetű, akkor nagyon irredentának számító nótát, melynek hangulata, szövege és a Rákóczi név szívünkben-lelkünkben visszhangra talált.

Az ilyen tanterven kívüli nótákkal, történetekkel rakta le bennünk, jó tanárunk, a hazafiság érzésének alapjait. Isten áldja érte! Napjainkban kevesen tudják felfogni, milyen bátorság kellett azokban az ötvenes években ahhoz, hogy valaki ilyen módon „nevelje” a rá bízott gyermekeket. A zsarnokság kegyetlen évei voltak, melyek megértéséhez Illyés Gyula versét kellene újra és újra elolvasnunk (Egy mondat a zsarnokságról). Tanárunk a szabadságát, esetleg az életét kockáztatta a mi igazra, szépre való nevelésünk érdekében. Ilyen „vétségekért” sokan végezték életüket a Duna-csatorna rettegett építő-táborában.

Ezekkel a gyermekkori, homoródalmási emlékekkel, gondolatokkal próbálok emlékezni 1956. október 23-ra. Napjainkban sem könnyű tízezreket mozgósítani valamilyen jó cél érdekében. Azon a napon, sajtó, tévé, reklámok, mobil telefonok segítsége nélkül vonultak a szabadságra vágyó emberek százezrei Budapest utcáira. Mind hősök voltak, megérdemlik, hogy megálljunk egy pillanatra a nagy rohanásban és fejet hajtsunk emlékük előtt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése