2013. 10. 23. | Emlékezzünk! | Lőrinczy Zsolt Bendegúz | |
Húsz-harminc
szilaj csikót nem könnyű karámba terelni és féken tartani.
Húsz-harminc, szabadsághoz szokott gyermeket nem könnyű az iskola falai
között fegyelemre szoktatni. Szüleink elég szigorúak voltak, hiszen az
életre, munkára neveltek, de a kötelező feladatok elvégzése után a miénk
volt az egész határ, ahogyan mi láttuk: az egész világ!
A
szeptemberi iskolakezdéstől aztán minden évben vissza kellett szoknunk a
falak közé, az iskola padjaiba. Minden tanár másképpen próbálta lekötni
figyelmünket, mert bizony sokszor volt zaj, nevetgélés még órák közben
is. Nagyszerű magyar tanárunk, Bedő Gyula bácsi nagyon jó módszert
talált ki a csend megteremtésére: halkan elénekelt nekünk egy-egy olyan
nótát, ami valahol talán találkozott a tantervvel, de az biztos, hogy
abban nem volt benne. Egy életre megtanultuk a Krasznahorka büszke vára…
kezdetű, akkor nagyon irredentának számító nótát, melynek hangulata,
szövege és a Rákóczi név szívünkben-lelkünkben visszhangra talált.
Az ilyen
tanterven kívüli nótákkal, történetekkel rakta le bennünk, jó tanárunk,
a hazafiság érzésének alapjait. Isten áldja érte! Napjainkban kevesen
tudják felfogni, milyen bátorság kellett azokban az ötvenes években
ahhoz, hogy valaki ilyen módon „nevelje” a rá bízott gyermekeket. A
zsarnokság kegyetlen évei voltak, melyek megértéséhez Illyés Gyula
versét kellene újra és újra elolvasnunk (Egy mondat a zsarnokságról).
Tanárunk a szabadságát, esetleg az életét kockáztatta a mi igazra,
szépre való nevelésünk érdekében. Ilyen „vétségekért” sokan végezték
életüket a Duna-csatorna rettegett építő-táborában.
Ezekkel a
gyermekkori, homoródalmási emlékekkel, gondolatokkal próbálok emlékezni
1956. október 23-ra. Napjainkban sem könnyű tízezreket mozgósítani
valamilyen jó cél érdekében. Azon a napon, sajtó, tévé, reklámok, mobil
telefonok segítsége nélkül vonultak a szabadságra vágyó emberek
százezrei Budapest utcáira. Mind hősök voltak, megérdemlik, hogy
megálljunk egy pillanatra a nagy rohanásban és fejet hajtsunk emlékük
előtt.
|
2013. október 24., csütörtök
Lőrinczy Zsolt Bendegúz: Emlékezzünk!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése