Sigmond Júlia: Imádkozzál és dolgozzál!

2013. 10. 07.	Imádkozzál és dolgozzál!	Sigmond Júlia
Olyan rég hallottam ezt a mondást, hogy már nem is emlékszem az idejére. A napokban jutott eszembe, hogy utána kellene nézni az Ora et labora eredetének, mert elfelejtettem. Nos, eljött ennek is az ideje. Olvasom, hogy ez egy jelmondat, mégpedig a Szent Benedek-rendi szerzeteseké. No, akkor minden rendben van - gondoltam -, hiszen bár az imádkozó és dolgozó emberek közé tartozom, nem vagyok szerzetesnek való. Olvasom, hogy ezt az első szerzetesrendet a 480 körül született Szent Benedek alapította, meglehetősen szigorú rendszabályokkal. Nem telik el napom munka és ima nélkül. Dolgozni ugyan csak napvilág szoktam, de imádkozni bizony nagyon megfelelő az egyre gyakoribb, úgynevezett “fehér éjszaka”, amikor szememet elkerüli az álom. Azért szeretem ezt a jelmondatot, mert dolgozni is, imádkozni is szeretek. Mégsem vagyok szerzetesnek való! Az a kedves Szent Benedek nem engedélyezné, hogy írjak, olvassak, zenét hallgassak, vagy a magam gyönyörűségére sétáljak a természetben. Pedig ezekkel a szórakozásokkal az egész Világmindenségben sem ártanék senkinek! Esetleg jobbkedvűen dolgoznék és hálásabban imádkoznék! Tegnap este egy templomi orgonahangversenyen vettem részt. Csodálatos volt hallgatni Bach, Händel, Mozart muzsikáját. Megint eszembe jutott a jelmondat. S míg hallgattam a zenét, egy levél szövege fogalmazódott meg bennem... “Kedves Szent Benedek! A több mint 1500 évvel ezelőtt született jelmondat igen-igen  szép! És én igyekszem is - azt tiszteletben tartva - a szerint élni! De számomra ez nem elég! (Vagy talán túl sok?!) Szerintem nem lehet egy emberi életet csak imára és munkára használni. Szükség van tisztességes és illedelmes szórakozásra is. Ezért én a magam részére átírtam a jelmondatot. Így hangzik: Imádkozzál, dolgozzál és szórakozzál! Az eredetit meghagyom azoknak, akiket vonz a szerzetesi élet. Kedves Benedek bácsi! Ugye nem neheztel rám? Egy unitárius híve”