2013. 02. 20. | Tudatmódosítás | Bartha Mária Zsuzsánna | |
Kémiai anyagokkal is lehet próbálkozni. Gyakoribb szociális drogokkal.
Ha fáj a
valóság, esetleg unalmas, meg lehet próbálni azt a kis módosítást.
Máris szebb és jobb is az élet...Ha kicsit rövidebb, sem baj.
Az örökélet vize örök fiatalság nélkül nem sokat ér.
Sokáig
abban a tudatban éltem, hogy a drogos problémák elkerülik nyugalmas
kisvárosunkat. Nyilván ez sem lehet igaz. Találkozom vele utcán,
iskolában, házibuliban, vizsgák előtt...
Máris
elkezdett érdekelni, miért is kell annyira az álomvilág...Jó, hogy
unalmas, szürke és kibírhatatlan a mindennapi élet, fel kell turbózni.
Sokféle
bódítást kínál a mai élet, hipnotizál a tévé, rabjává tesz a számítógép,
füstfelhőbe burkol a közintézmények bejáratánál a száműzött dohányosok
raja, és persze a könnyű sláger a gyógyszerként is ismert alkohol,
újabban a gyerekeknek kifejlesztett köhögéscsillapítók.
Egy
imagyakorlaton vettem részt. Semmi extra testmozgás, semmilyen kéretlen
kinyilatkoztatás. A világon talán a legegyszerűbb gyakorlat következett.
Legyünk csendben magunkkal legalább három percig. Három perc nem a világ, indultam neki és egyre hosszabb lett a másodperc is.
Alig
telt el valahogy, pedig előre úgy tudtam, hogy három perc lesz. Nehéz
magammal együtt lenni és nem csak szerepelvárásoknak megfelelni.
Legalábbis nekem.
Közben
folyamatosan módosul a tudatállapota mindenikünknek: alszunk,
felébredünk, társaságot keresünk, máskor egyedüllétet, tanulunk és
felejtünk, reménykedünk, hogy az öregséggel a bölcsességet is műveljük.
Kémiai
anyagokkal is lehet próbálkozni. Benne van a történetben. A bódítás
helyett néha ébredés. Akár három perc együttlét valónkkal elég lehet.
Jó reggelt!
|
2013. február 20., szerda
Bartha Mária Zsuzsánna: Tudatmódosítás
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése