Bartha Mária Zsuzsánna : Gyerek-kór

2013. 01. 22.	Gyerek-kór	Bartha Mária Zsuzsánna
Miért mozog ennyit ez a gyerek! A végén még valaki szól, hogy fegyelmezzem meg. Jaj, nem is tudok figyelni. Ez fájt, a kis cipősarok lóbálás közben jól megrúgta a sípcsontomat. Na, most könnyezem. Állj meg, te kis zsivány…és gyorsan kijöttünk a templomból. Kisgyermekes anyukaként elég gyakran volt alkalmam megtapasztalni az ilyenfajta megpróbáltatást. Amikor templomi csendhez kell fegyelmezni a kisgyereket kínok kínja bír lenni és persze tudom, hogy zavarja(?) a gyerek az áhítatot, de mégis szeretném, hogy legyen templom és istentisztelet élménye. Mert ha nem, ki fog majd templomainkba járni? Mert kié is a templom? Azé, aki egyházfenntartást fizet, de nem tud jönni? Azoké, akik nem fizetnek, de jönnének? Miért olyan fontos, hogy nagy (síri) csend legyen a templomban? Háromgyermekes anyukaként gyakorlom és látom, hogy a templombajárás igénye gyermekkorban kialakítható. Az imádkozás szokása megteremthető, hosszú folyamat, mint mindenik készségünknél. Lelki, szellemi és testi egészség szempontjából is nagyon fontos, hogy ebben a felgyorsult, zaklatott világban, legyen az egyénnek és a közösségnek istentiszteleti megnyugvása. Szerintem a templomban mindenkinek helye van, a cukorkapapírt zörgető, kopogtató, krákogó öregeknek, a mindig szaladó, mobiltelefonozó fiataloknak, és a csintalanabb, izgő-mozgó gyermekeknek is. Eddigi tapasztalataim szerint, mikor megtörténik a csoda az istentisztelet folyamatában jól érzékelhető a felemelő csendben Nem zörög a cukorkapapír, nem pityeg a mobil és még a gyerekek is tátott szájjal figyelnek. Az arra való idősebbek és esetleg a kisebbek a templomi szent alvásukat gyakorolják. Ilyen áldott pillanatokban együtt lélegzik, rezeg és él Istenben a gyülekezet. Igen, érdemes gyakrabban járni Isten házába, hogy eljussunk egy-egy ilyen lélekemelésig. Keresem a megoldásokat lelkészként, mi a jó, hogy a gyülekezet idősebb tagjai és a gyerekek megértsék egymást. Nagyon érzem, hogy ahol kimarad a gyerekmocorgás és az öregek tisztelete közösség életéből, a templom is átváltozik múzeummá, esetleg kriptává. Ahol kórosan félnek a gyermekektől, mi lesz...? A megoldás számomra valószínűleg akkor adatik meg teljesen, mire felnőnek a gyermekek és remélhetőleg mire odakerülnek, majd ők már nem fognak izgulni, hogy a saját csemetéik megzavarják az istentiszteletet.