2013. 03. 23. | Örök-ség kígyó | Bartha Mária Zsuzsánna | |
Úgy
tűnik ajándékba és örökségbe kapjuk az életünket. Nyilván ezt tanítja
az evangélium is, valamint nyitott szemmel járva magunk is
tapasztalhatjuk.
A régészek sok csodát tárnak fel, melyet édes anyaföldünk megőrzött.
A meséink hajdanvolt emberek tudását sűrítik az emlékezetbe.
A sejtjeink ugyanezeknek a hajdanvolt embereknek az örökítő anyagát hordozzák. Elkerülhetetlenül bennünk van.
A kettős
spirál szerkezetű genetikai kód a DNS (dezoxiribonukleinsav), ami
bennünk az örökség és az örökélet megjelenítője. A leginkább egy kígyóra
hasonlít.
Címerünkben pedig a kígyó a megújulás, az örök élet jelképe is.
A nagyhéten dolgunk van. Lélekben és szertartásban készülünk az örökélet megünneplésére, a mindenkori újjászületésre.
Virágvasárnap
előtt türelmetlenkednek a fiaim, hogy jobb lenne hamarabb megkeresni a
lányokat, miért éppen csak húsvétkor lehet locsolni.
Már
részesei az örökélet jelképes tudásának, gyűjtenék a tojásokat, miután
meglocsolták a lányokat. Részt vesznek a játékban, szó szerint és
jelképesen életre-halálra, vagyis örökéletre.
A sejtekben valahogy találkozniuk kell a DNS egyik és másik spiráljának.
A mesékben a lakodalom után boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
A Föld pedig megőrzi az életet és hajdanvolt emberek tárgyait.
Kerek a történet, mint a kígyó a címerben.
|
2013. március 26., kedd
Bartha Mária Zsuzsánna: Örök-ség kígyó
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése