Czire Szabolcs : Kit szabad szeretni?

2010.09.17.

Czire Szabolcs      Kit szabad szeretni?

Jézus örömüzenetének legtömörebb foglalatát az első János-levél adja: Isten szeretet. És ehhez hozzáteszi: aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. (4,16)

Isten szeretet – forradalom volt annak idején kimondani is, és forradalom lenne ma komolyan venni.

Na persze, prédikálunk róla... Főként, amikor félelmeinket, tragédiáinkat, bűneinket, képtelenségeinket rejtegetnénk a „szeretet” puha takarója alá.  De gondoljunk csak bele, mi történne, ha egyszer velejéig komolyan vennénk azt a tényt, hogy Isten szeretet, és csak szeretve, szeretetet adva vagyunk Istenben és ő bennünk?

Mindannyian szeretünk: a hozzánk tartozókat. Családunkat és még néhány embert. Azokat, akik a biztonságos határon belül vannak. Szeretet-biztonságos határon belül. Határok, melyeket a társadalmi együttélés szabályai, konvenciók és moralitásba öltöztetett félelmek védelmeznek.

Mert a szeretet ellentéte a félelem (és nem a gyűlölet, ami a szeretetnek egy eltorzult arca). Mindegyik vallási hagyomány pontosan tudja, hogy a szeretet ellenpólusa a félelem. Végső soron félelem a szeretettől. Két verssel odébb János is kimondja: A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.

Félelmeink – talán a túlélés ösztönének evolúciós maradékai, talán az Isten közelségétől távolra kallódott énünk bugyrai, s így birtokvágyunk, irigységünk, gyűlölségünk, képzelgéseink és démonjaink – jogosak és megalapozottak, mondhatjuk. Jogos félelmünk a szeretettől. Mert aki szeretni mer, az sebezhetővé válik. Azt kihasználhatják. Alkalmanként még saját otthonának békéjét is veszélyeztetheti.

Aki szeretni mer, annak a biztonságos közömbösségből ki kell lépnie. Onnan kezdve visszavonhatatlanul közünk van egymáshoz, és ez fáradságba, törődésbe kerül. Ez már önmagában is veszélyes. Határok átlépéseként értelmezve pedig még inkább.

Márpedig az evangélium ezeknek a határoknak az átlépéséről szól: Isten szeretetének a társadalmi határok átlépésével való átélhetővé tételéről, embervilágú kiteljesítéséről.

Szegény lelkészek és mindazok, akik ezt tudják…