Lakatos Csilla: Isten országában minden mag számít

2010. 09. 11. Lakatos Csilla Isten országában minden mag számít

Amikor Isten országáról beszélünk, hajlamosak vagyunk növekedésként, virágzásként leírni azt. De nem foglalkozunk azzal, hogyan teljesedik ki. Mint ahogyan hajlamosak vagyunk rosszallóan tekinteni a példázatbeli félrehullott magvakra, s hosszan bizonygatni, mi bizony jó talaj vagyunk…

Ha ma beszélni kellene életünk „veteményeséről”, annak utóbbi tíz-húsz évéről, sejthetően mindenki fejében íródna egy lista, a magvető példázatában olvasható arányokkal (Lukács 8, 4-8). Sikerek mellett félresikerült dolgok sorozata, amiért bosszankodunk, esetleg szégyenkezünk, talán olyan lista, amire ránézni is zavaró, fájó.

Amikor az Isten országa természetéről tanít, Jézus teljesen higgadtan, mindenféle negatív értékelés nélkül beszél arról a részről, amiből nem lett termés, hangnemében izgatottságnak nyoma sincs. Mert a félresikerültnek is van helye, létjogosultsága Isten előtt. Van helye az eltaposott fájdalmának, az elszáradás miatti szomorúságnak, az elfojtottság miatti kétségbeesésnek. Sikernek és kudarcnak, fénynek és árnyéknak, a kikelt és a ki nem kelt magnak, mindnek megvan a helye Isten előtt.

Gyakran látom, a sikerült élet nemcsak azon múlik, hogy hány mag kelt ki, hanem azon is, hogyan viszonyulunk ahhoz, ami nem. Ha mindig csak arra várunk, hogy az élet napos oldalán járjunk, akkor lemaradunk az élet több mint a feléről. Arról, amit az eső, köd, vihar magában rejt.

Pedig ahol a Nap fénye és az eső együtt megjelenhet, ott jön létre a szivárvány, Isten és ember szövetségének jele. Az ellentétek összeférhetetlenségében valami új, látóhatárt is átszínező csoda teljesedik ki, ami gyönyörűségesen több annál, mint ami sikerült, és ami nem. E szivárvány alatt minden lehetséges, sokkal több, mint amit mi lehetségesnek tartanánk. Inkább teljesül a Valódi, mint az a kicsi valóság, amire görcsösen vágyunk. Ami szürkének és nyomasztónak látszik, az a szivárvány alatt egyszercsak színessé lesz.

Valahogy így jön létre az Isten országa. Nem itt, vagy amott, hanem bennünk és közöttünk.