Székely Kinga Réka: A szilvaszedés filozófiája

2010. 09. 19.	Székely Kinga Réka   A szilvaszedés filozófiája
Amikor érni kezd a hargas magú szilva, hamvaskékké változnak a szilvafák. Ha beállsz a szilvafa alá, és felnézel rá, maga az égbolt is terebélyes szilvafának tetszik. Ilyenkor elmúlnak világvégés hangulataid. Hitté simul a rücskös csüggedés. Reménnyé szilárdulnak szertefoszlott álmaid. Bizalommá melegszik fojtogató, rideg aggodalmad. Ilyenkor újra hiszed, hogy Isten a teremtő, a világmindenség ura, tehát minden úgy van jól, ahogy van. Ilyenkor elfogadod, tiédnek érzed éltedet, megelégszel azzal a terméssel, ami léleknedűidből számodra gyümölcsé érett. A szilva szép gyümölcs. Hamvasságáról eszedbe jut az ártatlanság. A tiszta lélek utáni sóvárgás megtisztító imára serkent. Formájáról eszedbe jut a kezdet és a vég, a kitárulkozás és a bezárulás. Körültekintésre indít a kíváncsiság: mennyire szabályos kapcsolataid köre?! A szilva magja a létezés titkait tárja eléd. Az újjászületés tökéletes jelképe. Megszámlálhatatlanul sokszor nyílik szét, és zárul össze markod, amíg egy veder szilvát felszedsz. (Egy kád megszedése végtelenségnek tűnik). Érett gyümölcseidet szedd össze te is a mai vasárnap. Imádságod legyen ártatlan, szándékod barátságos, körültekintésed teljes. Az élet azért van, hogy éljed és továbbadjad. Nemcsak a munka a tiéd, hanem az áldás is.