Farkas Dénes: Gyerekszoba

2010. 09. 18.	Farkas Dénes    Gyerekszoba
Valamikor réges-régen Kedei Mózes ösztökélésére írtam vagy két prédikációt, melyet közölt is a Vallomás magunkról című könyv második kötetében. Sohasem volt erősségem a szószerinti leírása a gondolataimnak. Mivel e felkérés elől nem illett elhajlani írtam egy eszmefuttatást (prédikációt?) Júdásról. Arról írtam, hogy vajon mi késztette Júdást az árulás gyalázatára? Kezdtem taglalni az Iskariotesz család szellemiségét, a zelóták mozgalmát és azoknak mély patriotizmusát, mely a Róma elleni zendülésekben jutott kifejeződésre. Júdással elég sokat foglalkoztattak teológus koromban. Nem egy szemináriumi dolgozatot írattak e tárgyban. Azt is tudtam, hogy egy rabszolga ára pontosan 30 ezüstpénz volt, ami megegyezik a júdási „napszámmal”. Feltettem a kérdést, hogy vajon mit akart venni a szerencsétlen ezért az összegért? Aztán röviden megpróbáltam taglalni azokat a szempontokat, amelyek hozzájárulhattak később ahhoz, hogy Júdás ilyen gyalázatos jellemű ember lett. Megfogalmaztam a kérdést, hogy vajon milyen lehetett a gyermekkora? Fenyítették-e meg vagy bántak-e durván vele? Vajon volt elegendő neki abból, ami egy gyermeknek kijár, vagy nem halmozták-e el túlságosan a bőség kosarából? Stb., stb… Ha már megszületett ez a beszédféleség egyszer a kolozsvári szószéken „megreszkíroztam”. Visszhang: semmi! Másnap hétfőn az irodában Mikó Lőrinc tele szájjal mindenkinek elmondta, hogy Dénes a tegnap azt prédikálta, hogy Júdásnak nem volt gyerekszobája. Sok esztendő eltelt azóta, és mégis minduntalan eszembe jut a nagy kérdés: hogy is állunk a gyerekszobákkal?