2011. 05. 14 A házasság intézménye Demeter Sándor Lóránd
Szívem táblájára feljegyezve egy időpont mellett két betű: HÉ.
Határidőnaplómban egy találkozó időpontja mellett újabb két betű: HH.
Feloldva ennyit jelentenek: házassági évforduló, házas hétvége.
Arra serkentenek, hogy a házasságról elmélkedjek.
Elmélkedés közben nem csak gondolkodom, nem csak a szürkeállományt működtetem. Ismételek. Elismétlem azt, ami a házasságban a szívemhez szól. Ismétlés közben egy-egy rész hangsúlyosabban kiemelkedik; egy szó, egy pillanat, egy emlék, egy élmény megállít, magára vonzza gondolataimat, és pozitív érzéseket erősít fel bennem. Elmélkedés közben a szívemet is dolgoztatom. Engedem, hogy a házasság teljes valómat átjárja. És ez fontos.
Azért fontos, mert később csak így tudom a teljes valómat belevinni a házasságba, amelynek a szépsége és a lényege csak akkor fogható meg, ha a teljes való, az egész ember benne van. E nélkül a házasság csak közös megegyezésen alapuló együttéléses ügyintézés, gazdasági társulás.
Hivatalos megfogalmazásban a házasság egy intézmény. Ez arra utal, hogy a teljes való, az egész ember hiányzik belőle. Ennél rosszabb, hogy azt is előrevetíti: nem is szükséges hozzá a teljes ember. Beírtam a világhálós keresőbe, hogy a házasság intézménye, és az első tíz találatból nyolc a válságáról, elavultságáról, haldoklásáról szólt. A kereső alátámasztja azokat a statisztikai adatokat, amelyek szintén erről beszélnek.
Amíg a házasság intézményként él a (köz)tudat(alatti)ban, addig keves(ebb)en fogják teljes valóval, egész emberként megélni annak örömét. Mert addig úgy is viszonyultak hozzá, mint egy intézményhez, amelyben bizonyos szabályok szerint lehet intézni a dolgokat. Ahogyan egyik barátom mondta: kipipálják a házasságot, és azután kényelmesen hátradőlnek benne.
A házasság nem szabályok által és szabályok szerint működtetett intézmény. A házasság nem is intézmény. A házasság kapcsolat. Élő kapcsolat, amely teljes valónkat átjárja. Állandó kapcsolat, amelyben fontos, hogy egész valónk benne legyen. Ez az élő és állandó kapcsolat olykor csendes folyóvíz, máskor erőteljes zuhatag; olykor egyenletesen lüktető, máskor vibráló és szikrázó; olykor kiegyensúlyozott, máskor feszültségekkel teljes. Nem kiszámítható, de ha sikerül megteremteni a kapcsolatot, az a szeretet szépségével ajándékoz meg. A viskóban Sarayu így magyarázza Mackenzienek: „Az igaz, hogy a kapcsolatok sokkal zavarosabbak tudnak lenni, mint a szabályok, de a szabályok soha nem fognak választ adni a szív fontos kérdéseire, és soha nem fognak szeretni téged.”
Egy vers jut eszembe, amelyet évekkel ezelőtt, házasságunk kezdetén írtam erről az érzésről:
„te nem tudod, hogy mily szép, amit adtál
és nem tudod, hogy mily szép, amit adsz
és nem tudod, hogy szebb vagy önmagadnál
te nem tudod, hogy szebb vagy önmagamnál.”
Miközben a házasságról elmélkedem, a szívemet dolgoztatom, és teljes valómat nyitottá teszem rá. Ez a szépséggel telített szeretet áraszt el. Most is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése