2011. május 5., csütörtök

Rácz Norbert: Telhetetlenség

2011. 05. 04. Telhetetlenség Rácz Norbert

Egy betegség mardossa az emberiséget. Egy olyan kór, amely minden másnak alapja lehet. Belőle nő ki részben a rák is. Egy olyan betegség, amely úgy viselkedik, mint egy vírus, de nemcsak fizikailag hat, hanem a teljes embert felőrli. E betegség neve a telhetetlenség. Legyen étel, ital, pénz, gyönyör, hatalom vagy bármi, ami az élethez kapcsolódik, e betegség rögtön lecsap az áldozatra, és folyamatosan kéri a folytatást. Ha ettél, egyél többet, ha ittál, igyál többet, ha pénzt szereztél, szerezz többet, ha szeretnek, szeressenek többen, ha sikeres vagy, legyen még nagyobb a sikered – folyamatosan mindaddig, amíg a „hordozó” végleg meg nem károsodik, amíg a test fel nem mondja a szolgálatot, vagy a szellem nem alszik bele az anyagba. Ez – gondolom – az emberiség egyik legnagyobb kórtünete. Ha sikerülne találni valamilyen ellenszert, biztos vagyok benne, hogy az emberiség rengeteg problémától szabadulna. Olvasom az újságot, benne híradás arról, hogy valaki megint e vírus hatása alá került. Lopott, csalt, hazudott, erőszakoskodott, sikkasztott, önmaga ellen fordult stb. – megannyi tünete ugyanannak a betegségnek.

Csupán egy gyógyszere van, de a „kezelés” hosszú, nehéz és fárasztó. Az egész embert igénybe veszi, a teljes létet átformálja. Neve önmérséklet, máskor meggondolásnak, óvatosságnak, egyesek tudatosságnak hívják. Ám, még ez sem jelent biztos gyógyulást, mert gyakran az alattomos kór pontosan az ellenszereinek megfelelően kezd viselkedni, és ember legyen a talpán, aki különbséget tud tenni az álcázott betegség és a valódi ellenszer között. Óriási erőfeszítést és figyelmet igényel a valódi gyógyulás, ami jobbulás, de ha az ember csak egyetlen pillanatig lanyhul, rögtön felüti a fejét ez a kórokozó.

Mára a vírus olyan mértékben uralja az emberiséget, hogy lassan több a beteg, mint az egészséges. Régen kordában tudták tartani, ismerték az evés és az ételtől való távoltartás művészetét, a harmónia megteremtésének technikáját. Aztán lanyhult a fegyelem, mert az ember azt gondolta, erősebb a betolakodónál. Ám, a nagyképűség csak kaput nyitott a vírusnak. A betegség altatóját hallgatva alszik el az emberiség szép csendesen, helyébe pedig a történelem színpadára lép az új lény: a telhetetlen ember. Jól vigyázzunk önmagunkra és a bennünk lappangó, vagy randalírozó kórokozóra, mert a tét nagyobb mint a mi létünk: gyermekeink lehetőségeit játszhatjuk el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése