Lázár Levente: Pinocchio orra… és az összes többi

2011. 05. 15. Pinocchio orra… és az összes többi Lázár Levente

Kislányommal rajzfilmet néztünk az egyik nap. Épp azon a részen csatlakoztam hozzá, amikor Pinocchio hazugsággal próbálta igazolni magát, vagyis azt a tényt, hogy miért is nem ment iskolába. Mindenki tudja, hogy a következménye az lett, hogy az orra egyre nagyobbra nőtt. A lányom nagyot nevetett, mikor a fészekben a madarak is megjelentek, sőt a fészekből kirepültek, s a levelek is lehulltak. Sajnos a hazugság csak burjánzik, gyarapodik, növekszik, elágazik és elszomorít.

Ha a gyermek hazudik és kiderül, megszidódik, elpirul az arca, lehajtja a fejét, és bocsánatot kér. Ahogy növekedik, egyre rafináltabbá válik, és igyekszik őszintébben hazudni. Egyre nehezebb rajtakapni, de még felsejlik a lelkiismeret időnkénti pírja az arcán. Ahogy felnőtté válik, profi módon igyekszik űzni a hazugság művészetét, egyre gyakorlottabban fonja meg a hazugság szálait, ami természetesen egyre csak nő, bonyolódik és elágazik. Nagy ügyességre, figyelemre, memóriára és hatalmas energiára van szükség, hogy magával cipelje saját hazugságait.

Van úgynevezett „szent” hazugság, amikor egy adott ügy megköveteli az igazságnak vagy az igazság egy részének az elrejtését. Amikor azt mondjuk, nem hazudott, csak nem mondott el mindent. Amikor egy adott információ hatalmat jelent, és csak akkor kerül napvilágra, amikor élni lehet vele. A káténk jutott eszembe: Kétféle bűnt ismerünk: cselekedeti bűn és mulasztási bűn. Cselekedeti bűn az, amikor valaki bármi rosszat cselekszik, a mulasztási bűn az, amikor valaki a jót halogatásból, részvétlenségből vagy hanyagságból megtenni elmulasztotta.

Egy jól ismert dal szövege szerint: Aki hazudik, az csal, aki hazudik, az lop, hazudni, csalni csúnya dolog… Az a gond a hazugsággal, hogy közvetlen jó barátja, hű követője a lopásnak, a csalásnak, az irigységnek, és minél több gyűl belőlük, annál nagyobb lesz és egyre gyarapodik. Következménye, hogy megöli a lelket, elsorvasztja az érzéseket, embertelenné tesz, s attól kezdve az egyén csak saját magát látja és értékeli, senki mást.

Bárhogy is legyen, tény az, hogy fölösleges hazudni. Hazugságtól mentesen élni annyi, mint őszinte lenni és maradni. Mennyire egyszerű és ismerős, ugye? Mégis milyen nehéz betartani! Az őszinteség fele annyi energiába kerül, megóv a rákövetkező kusza utakból való kikeveredésből, segít kiegyenesedni, kapcsolatokat építeni, bizalmat találni… stb.

Érdemes odafigyelni saját magunkra. Gyakran észre sem vesszük és belebonyolódunk saját magunkba. Mennyi energiát fordíthatnánk jobb, egyszerűbb dolgokra, mint pl. az igazság. Lehet, nem tűnünk daliás hercegnek vagy hercegnőnek az igazság tükrében, de tény, hogy önmagunk lehetünk, egyenesek maradhatunk, és nem kell félnünk, hogy egyszer csak megnő az orrunk.

Ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj, ne hazudj, ne légy irigy.