2011. 05. 11 Kiáltó szó Koppándi-Benczédi Zoltán
Az apostol tanácsolja: egymás terhét hordozzátok. Megdöbbenve tapasztalom, hogy ez csak tanács, de nem valóság. Legyen a szórványgondozás mindannyiunk terhe! A szórványgondozó egyházközségek ma átmeneti nyomortanyák. Aki teheti, az menekül az ilyen helyekről. Ha nem tud menekülni, küzd egy darabig, aztán tágít a lelkiismeretén, lecsúszik, mint elődeim, és összeomlik utánuk minden. Ha meg akarjuk menteni a szórványainkat – pedig meg kell menteni, mert így vérzünk el – a legjobb, a leglelkesebb fiatal lelkészeinket kell elhelyezni ezekre a végekre. De ez ne legyen büntetés! Ezeket a misszionáriusokat mentesíteni kell a gondoktól, legalább annyiban, hogy gyermekeiket taníttassuk, és útiköltségeiket megtérítsük.
Meg kell alakítani a szórványmissziót! Ide lelkes, önfeláldozó emberek kellenek és áldozatos szívű hívek. Ha nem segítünk szórványgondozó testvéreinken, akkor munkájuk jutalma a nyomorúság és a pusztulás lesz. Ha csak tizedannyi imádság és tizedannyi morzsa hullana szórványainkért, mint idegen célokért, nem veszítenők el szórványainkat!
Szórványaink megtartása nem lehet továbbra is néhány ember magánügye. Az a néhány szórványgondozó, aki komolyan veszi feladatát, segítség nélkül a terhet nem bírja tovább.
Egymás terhét hordozzátok! – írta ezeket a gondolatokat Földes Károly mezőújlaki református lelkész 1934-ben. Ezek a gondolatok ma is időszerűek. Kiáltó szóként hangzott el a maga idejében. Kiáltó szó ma is. Tudom, érzem, tapasztalom, rádöbbentenek: a szavak után a tettek következnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése