2011. május 17., kedd

Farkas Dénes: Szerencsétlenség

2011. 05. 17. Szerencsétlenség Farkas Dénes

A közelmúltban néhány három percesem gondolatait a kolozsi sírkő-tár szövegeiből vettem. Tettem ezt azért, mert érdekesnek tartottam a régi sírkövek üzenetét. A kibetűzött szövegek a múltat elevenítették meg. Rég elporladt gazdáik képzeletben kézen fogtak, és elindultunk megtekinteni a régi Kolozst.

Mielőtt sétára indulnánk, bevallom, hogy azért kerestem témáimat a sírkövek között, mert ilyen köveket és feliratokat erdélyi temetőkertjeinkben találni nagy ritkaságnak számít. Üzenetük néhány száz esztendő távlatából már önmagában is megérdemli az odafigyelést. Hívnám magammal az egyházközségem kurátorát, de őt nagy szerencsétlenség érte. Íme ezt üzeni a 319 éves sírköve:

ITT NYUGSZIK AZ NEMES ÉS NEMZETES BOTOS PÉTER URNAK A KOLOSI UNITÁRIA ECCLESIA CURATORÁNAK ÉS UGYANOTT VALO AKNÁK BIRÁJÁNAK MEGHIDEGÜLT TESTE KI VÉLETLENÜL A NAGY AKNA LAJTORJÁJÁROL LEESVÉN MEGHOLT A. 1692 DIE 23 SEPTEMBRIS. ETATIS SUAE 44. EZ KOPORSO KÖVET FARAGTATA KEDVES FELE BARDUTS BORBÁRA.

Szerencsétlenség a „javából”, ezelőtt közel három és negyed századdal! Néhai kurátor úr, aki az egyházközösség előljárója voltál, és ennek párhuzamában a sótermelést is felvigyáztad, ma hiába kíváncsiskodom, hogy miért nem vigyáztad meg magad is? 44 évesen ott maradt özvegyen BORBÁRA asszony, aki az életed fele volt, és aki a sírköveden elárulta a jövendőnek a szerencsétlenségedet.

Egyedül vagyok kénytelen megkeresni a „nagy aknát”, amely rég beomlott, és az ürege vízzel telt fel 29 %-os só-telítettséggel. Nincsen már bányalejárat, és a só sem cikk, hiszen van elég mindenfelé Erdélyben. Az sem tudható, hogy a hátrahagyott özvegyed élete miként alakult? Miután feliratos sírkövedet fedél alá rendeztem, elgondolkoztam azon, hogy a mai ember sírkövén – ha lesz neki – vajon meddig lesz olvasható a betű?

Szerencsétlenségre nem is akarok gondolni, pedig életünk létrafogait mocsokul eszi a szú...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése