2011. május 23., hétfő

Pál János: Közgyűlési ujjlenyomat

2011. 05. 22. Közgyűlési ujjlenyomat Pál János

Tegnap, 2011. május 21-én, köri közgyűlésen voltam Ravában. Ragyogó időben, jókedvvel érkeztem meg a paplakra, majd a megterített asztal mellé telepedve elégedetten szürcsöltem a kávét, miközben ismerősökkel osztottuk-szoroztuk mondhatni a semmit. Aztán irány a templom: gyűlés, szünet, istentisztelet, szünet, gyűlés, majd közebéd.

Ebéd után, mint ki jól végezte dolgát, álltam fel az asztal mellől, és indultam ki a napfényben sütkérező utcára. Itt botlottam bele egy nyolcvanhárom éves ismerősömbe, akivel évek óta nem találkoztam. Szóba elegyedtünk, majd néhány perc után kiöntötte elém lelkének keserűségét, miközben szeméből kövér könnycseppek futottak le az arcán. És elmesélte, hogy az elmúlt esztendő decemberében veszítette el feleségét kivel ötvenhét esztendeig élt boldog házasságban. Mesélt arról a rettenetes magányról, mely próbára teszi napjainak minden percét, óráját.

Az idős ember fájdalmát leírni nem tudom és nem is akarom.

Hazafelé azonban többször magam előtt láttam könnyben áztatott arcát és sűrű kézmozdulatait, mellyel könnyeit törölgette. És azon gondolkodtam, milyen sokan vannak magukra hagyatva, akiknek nincs, ki letörülje a fájdalomnak, keserűségnek, megpróbáltatásnak könnyeit. Közben pedig enyhe pír is átfutott rajtam, mert hajtottam már úgy fejet sokszor a párnára, hogy nem emeltem fel kezem könnyeket törülni, bár arra, tudom, szükség lett volna.

Annak az idős bácsinak az arcát nem felejthetem, és akarom hinni, hogy lesz mindig – és másokban is – egy parányi „szeretet-zsebkendő” lelkemben és akarat a karomban, hogy könnyeket tudjak törülni a szükséget szenvedők arcáról, szeméből...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése