2011. 05. 01. Majális Székely Kinga Réka
Szinyei Merse Pál színpompás Majális képének egyik olcsó reprodukciója díszítette néhai nagyanyám szobájának falát gyermekkoromban. A tizenkilencedik századnak megfelelő öltözetben szolidan ünnepelnek az ifjak az érett tavaszi tájban. Valahányszor erre a festményre néztem a régmúlt romantika ideje tűnt fel lelki szemeim előtt. A tisztán elkülöníthető erények és az örökkévaló szenvedély hőseit véltem felfedezni az említett festmény figurái mögött.
Az a légies – ahogy Orbán Balázs mondaná – kies szépsége a tájnak, s a tájba simuló személyek békessége olyan fenséges érzést sugallt, hogy én csak hosszú, kijózanító idő, teltével tudtam elhinni, hogy a szocialista-kommunista május elsejézés is majálisolás.
A munka és a munkások napján, ahogy annak idején nekünk tanították, egyenruhába öltözötten kellett skandáljuk, hogy éljen a Román Kommunista Párt, élén főtitkárával, Nicolae Ceauşescu elvtárssal. Amikor megfelelő mennyiségű éljenzést elvégeztünk, megengedtetett nekünk hogy kimenjünk a zöldbe.
Az egyetlen azonos mozzanata a két különböző század majálisolásának a zöldágtevés. A leányok kapuját, ajtaját minden május első napjára, hasadó hajnalban ellepte a zöldág. Szerelemnek, reménynek, újjászületésnek áldott jelképei ezek a zöldágak.
A rendíthetetlen reménység zöldágait látjuk ma reggel is sok erdélyi leányos háznál. A kapukat betakarják a zöldágak. Még ma is van értelme élni és majálisolni. Még ma is ki tudunk menni a teremtett világgal együtt ünnepelni a termékeny újjászületést.
Megszégyenített és megkeserített, egyenruhás, skandálós majálisok után is tudunk méltóságteljesen és nagy szenvedéllyel ünnepelni a termékeny életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése