Sándor Szilárd: Vigasz

2011. 05. 25. Vigasz Sándor Szilárd
Adorjáni Árpád templomépítő gondok emlékére



Szavak helyett virágszirom beszél,

– néma kézfogás szívet simogat –

Szélbe sírja fohászát az esti fény,

Könnyekben fürdik a hajnali fény.



Meghalt az ember és meghalt a hang.

– eltűnik, kit a mély magához hívogat –

Szaggat a szív és szaggat a harang,

A koporsóban nincs semmiféle rang.



Itt maradt a család, itt maradt a magány.

– emlékek szirmai fedik be sírodat –

Ellobbant gyertyaszál fehér viaszán,

Megremeg a lélek a hitnek vigaszán.



Esti és hajnali fények fáradt füstjéből,

– magaddal vitted féltve őrzött tikodat –

Virágszirmok mellett szőlőnek fürtjéből,

Kehelynek mélyéből, kenyérnek ízéből.



Néma kézfogás szívet simogat,

Eltűnik, kit a mély magához hívogat.

Emlékek szirmai fedik be sírodat.

Magaddal vitted féltve őrzött titkodat.



Itt maradt a templom, itt maradt a kehely

Szülőföldnyi otthon: léleknek menhely.

Itt maradt a kenyér, itt maradt a harang,

Kezed nyoma, minden – itt megmaradt.



Itt maradtunk mi is – Isten áldottjai

Őrállóként azon mi még megmaradt,

Újabb álmok és titkok vádlottjai

Mellett sasszárnyakon lelked ragad.