2011. 06. 07. Örökké jól! Gál Zoltán
Egyházközségem egyik tagja, amikor megkérdeztem tőle, hogyan érzi magát, mindig azt válaszolta: örökké jól! Örökké jól, mert ha panaszkodik, csak megvetik, ha pedig dicsekszik, talán irigykednek rá. És ugye mindig jobb, ha irigykednek az emberre, mintha szánakoznának rajta. Ezen egyszerű életfilozófia mögött azonban egy keserves tapasztalat húzódott meg: valójában senkire nem figyelünk oda, így jobb mindenről azt mondani, hogy rendben van. A mi bánatunk senkit nem érdekel, gondjainkat nincs kivel megosztanunk, mert – ha más nem is – de az van bőven mindenkinek a portáján belül. Így aztán örökké jól lehetünk.
Mennyire más volt valamivel több, mint kétezer éve a Jézust követők életszemlélete. Jézus halálát követően üldöztetéssel, szorongással kellett szembenézniük, és a közös sors vezette a tanítványokat az öntudatra ébredésen át Jeruzsálem piacára, hogy nyelveken szóljanak és megismertessék mindenkivel a Názáreti Mester evangéliumát. Hogy lélekben felemelkedjenek, és megérezzék egymás bátorításának, lelkesítésének a fontosságát. Együtt voltak, mindenük közös volt, és jól megértették egymást.
S hogy a világ sokat változott az elmúlt évezredek alatt, az kétségtelen. De sokat változott az ember lelkisége is. Olykor úgy érzem, hogy az evangélium beszorult a templom falai közé, és a jézusi tanításokat is száműztük az istentiszteleti óra idejére. Aztán lakatot teszünk a templomra és élünk „örökké jól”, nem tekintve sem jobbra, sem balra, sem rokonra, sem ismerősre.
Pünkösd közelségében nem élhetünk a mindennapok passzivitásával, hanem az egymásra való kölcsönös odafigyelés, empátia lángnyelvei ébresszenek fel mély szendergésünkből, és érezzük, hogy fontosak vagyunk egymásnak! Nem mindegy, ki hogyan él, milyen életutat választ magának. Életünket azért adta a Gondviselő, hogy az adott helyzetben a legjobbat hozzuk ki belőle, és a békesség eszközeivel tegyük csodálatossá magunk körül a világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése