2011. június 26., vasárnap

Szabó Előd: Utas a hajóban

2011. 06. 26. Utas a hajóban Szabó Előd

A tizenkét tanítvány a nyílt vízen hajózik, amikor nagy szélvihar támad, és a hullámok becsapnak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. Kapkodnak jobbra és balra, keresik a megoldást, a mentő ötleteket, s végül úrrá lesz rajtuk a kétségbeesés: elveszünk! És akkor ráébrednek arra, hogy a hajóban még van valaki, és amikor felismerik, hogy nincsenek egyedül, megnyugszik bennük és körülöttük minden, csendesség költözik közéjük.

Mi is az élet nyílt vízén hajózunk. Egyedül, családi közösségek meghittségében, nagyobb közösségekben, ketten vagy hárman, tizenketten vagyunk a hajóban. Minden ember és minden közösség hajója kerül viharba, s a jó hajós tudja, hogy a vihart nem lehet elkerülni, hanem abban helyt kell állni, s minden erőt meg kell feszíteni, mozgatni a túlélésért és továbbhaladásért. A nagy viharokban mi is kapkodunk, keressük a mentő megoldásokat, s bizony néha bennünk is felsír a kétségbeesés jajkiáltása: elveszünk!

Van-e valaki a hajódban? Magunkkal visszük-e őt, Őt? Van-e a viharban és kétségbeesésben valaki, akihez szólhatunk? Vajon tanítványi közösségeinkben mindig csak a saját erőnkben bízunk, vagy nem bízunk, vagy él bennünk a meggyőződés, hogy a hajóban olyan erő és hatalom is utazik, aki képes lecsendesíteni a viharzó tengert?

A vasárnap szélcsendes áhítatában keressük meg a hajóban azt, akinek a szél, a vihar, a félelem, a kétségbeesés is engedelmeskedik és elcsendesedik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése