Székely Kinga Réka: Illatos örökség

2011. 06. 16. Illatos örökség Székely Kinga Réka

Az 1930-as évek elején az akkori konfirmandusok fákat ültettek a templom és az egyházközségi telek köré. Tíz hársfát és két akácfát. Amikor eljön június első hete, a két akácfán ezernél több ragyogóan fehér fürt csüng alá, és már messziről bódít a mézes illat. Nem lombkoronák, hanem óriás virágkoronák díszítik a két akácfát. Annyira szépek, olyan ragyogóan tiszta érzést sugallnak, hogy az ember nem talál szavakat annak kifejezésére.

Amikor eljön a július, a tíz hársfa is kitesz magáért. A zöld közé aranysárga szirmok keverednek, és az esti lég súlyos a mézes-édes illattól. Nem lehet nem észrevenni, s az embernek – hacsak egy pillanatra is – elszáll minden keserűsége, mert érzékeli, magába fogadja a szépet.

Az illatok emlékeket idéznek.

Akácnyíláskor jött hozzám előszőr vizitába néhai uram – mondja az egyik asszony, amint elmegy a papilak előtt.

A hársfák virágoztak, amikor én megszülettem. Ezt mondta mindig néhai jó anyám – emlékezik egy idős ember, amint megpihen a Paphegye közepén, a hársfák alatt.

Mi már jóval az akácnyílás előtt konfirmáltunk hajdanán – szól a feddés nekünk, akik talán az őszirózsákat is megérjük, mert olyan lassan haladunk a kátéval.

A déli napfényben kell szedni a teának való hársfa virágot, ezt mondta mindig néhai nagyanyám, rá pedig még az apám is hallgatott - mondja egy idősebb férfi, akinek a nagyanyja ott lehetett azok között a konfirmandusok között, akik valaha a fákat ültették.



Akácnyíláskor és hársnyíláskor mindig hálás vagyok. Lelki szemeim előtt végigfuttatom a hajdani jól sikerült vizitát, a fájdalmas, de örömteli szülést, az áldozócsütörtöki konfirmációt és a déli tűző napon való hársvirág-szedést.

Szeretnék én is fákat ültetni. Jó illatút az út mellé, sokféle gyümölcsöt a kert végébe, susogó fenyvest ki a dombra, fűzet a víz mellé, puha kőrisfát a temető felé.

Szeretném remélni, hogy néhány évtized múlva fáim alatt majd meg-megáll valaki, aki hálás lesz a jó Istennek a fák illatáért, azok gyümölcséért, de legfőképpen a hozzájuk kapcsolódó emlékekért.