2011. október 19., szerda

Buzogány-Csoma István: Igazság, Istenismeret

2011. 10. 18. Igazság, Istenismeret Buzogány-Csoma István

Október havában több olyan eseményre is emlékezünk, amelyek kiváló példát állítanak elénk az igazság, s ezáltal a szabadság, szebb jövő, boldogabb és tisztább élet utáni vágy és az ezekért vállalt felelősség kérdésében.

Gondoljunk csak az aradi vértanúkra, az ’56-osokra, a reformáció egyenes és bátor kiállású harcosaira, akik hitükről, elveikről vallottak és vállaltak, vállalták a feladatokat, a körülményeket és a következményeket, felelősséggel, azért, hogy lehulljanak a test és szellem bilincsei, hogy igazság legyen, hogy a szabadság ne csak légvár és idea legyen, hanem valóság, el egészen a lelkiismeret és vallásszabadság kimondásáig.

Emlékezünk és töltekezünk, iparkodunk méltókká lenni az ő emlékükre, őrizni és továbbadni tisztességgel és felelősséggel azt az örökséget, amelyet zömében életek árán lehetett csak kiérdemelni, az igazságért, a szabadságért. Szándékosan említem mindig elsőként az igazság fogalmát, mert ha igazság van, akkor van szabadság, békesség, biztonság, megelégedettség és emberhez méltó élet.

De hát van igazság? S honnan veszem ezt a keserű és súlyos kérdést? Nézzünk csak körül, mit látunk, és mit tapasztalunk: békétlenség, ellenállás, válság, ínség, keserűség, kínlódás, bizonytalanság, reménytelenség, kilátástalanság... és nem is folytatom tovább, mert már itt az elején megszomorodunk... De ha ez van, akkor nincs igazság.

Nemcsak most van ez így. Már ősidőktől fogva hordozza magában az ember ezt a fogyatékosságot, persze ezzel nem akarom korunkat kimenteni, és elhárítani a felelősséget, hogy így volt ez mindig, de ha nem így lett volna, akkor nem kellene nemzeti gyászünnepet ülni, nem kellene siratni az ötvenhatos szerencsétlenül járt, megcsalt és megtorolt forradalmárokat és így tovább...

Miért tűnik úgy, hogy nincs igazság? Mert még mindig többen vannak – vagy mindenképpen azok diktálnak, akik kezükben tartják sokak sorskerekét –, akik nem ismerik az Istent. Mert mi az igazság? Isten megismerése, az ő kijelentései által. Az igazság Istenismeret. De aki kijelenti magáról, hogy ismeri az Istent, az cselekszik is az ismeretei alapján, a Szeretet alapján, mert „Az Isten szeretet, és aki megmarad a szeretetben, Istenben marad és Isten őbenne marad” (1Jn 4,16).

Talán egy kicsit mélyen vagyunk.

Lélek nélküli lelkizés? Lélek nélküli lelki izé-zés? Kicsit csúnya, de legalább elgondolkodtat.

Vezetni akar Isten lelke: „Az igazságnak lelke elvezérel majd titeket minden igazságra” (Jn 16,13)

Ki vezet, mi vezet bennünket? Vajon vezetnek vagy megvezetnek?

Legyen résen a szívünk, a szemünk és a fülünk, hogy Istentől tanítottak lehessünk, amikor az ő szava szól hozzánk: „A Szent Lélek... mindenre megtanít majd titeket (Jn 14,26),” és bízzunk abban, hogy hatalma van megtartani az övéit: „meg vagyok győződve, hogy sem halál sem élet, sem angyalok sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók sem következendők, sem magasság sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől. (Róm 8,38-39)”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése