2011. október 22., szombat

Nagy László: És ha mégis...

2011. 10. 20. És ha mégis... Nagy László

Szép kort megérni nem ügyesség, hanem a Gondviselés műve. Ha egészségben élheted meg, az adomány. Valakitől, aki – ha elfogadod, ha nem – létezik és munkálkodik.

Ha ritkán is, de előfordul, még környezetünkben is, hogy száz éves, vagy még nagyobb korú embereket köszöntenek. Kattognak és villognak a fényképezőgépek, beindulnak a hangrögzítők, mert ki tudja, lesz-e még egy ilyen alkalom. Talán a mi életünkben nem. Gondoljuk. Elhangzanak okosabbnál okosabb kérdések, és jönnek a szelíd, őszinte válaszok. Mi a hosszú élet titka? Cigarettázott, szerette-e a pálinkát, mennyit ivott naponta, mennyi szalonnát evett stb.? És ha újra kezdhetné az életét, mit tenne másként? A válasz egyszerű: én csak éltem, végeztem a dolgom, igyekeztem, örültem és kínlódtam. Életemet, sorsomat Valaki így intézte. És jól intézte. Köszönöm Neki.

Egy sportolótól megkérdezték, hogy mi a sikereinek a titka? „A tervszerű elhanyagolás. Amíg a felkészülési idő tartott, én csak arra összpontosítottam. Semmi más nem érdekelt.”

Azt mondják, hogy a történelemben nincs „ha”. Alkalmak és lehetőségek vannak, amelyeket igaz lelkiismerettel meg kell élni, ki kell használni. Érezni és tudni kell, hogy van Gondviselés.

És ha mégis megérnénk azt a kort, vajon mit mondhatnánk...?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése