2011. 10. 11. Székelyharisnya Farkas Dénes
A székelyharisnya juhnyírással kezdődött. A lenyírt gyapjút kosarakban jól átmosták. Venyigekosarakban vitték a patakra, és házilag főzött szappannal, lúgos vízzel a lehető legtisztábbra mosták. Vigyáztak, hogy a gyapjútincseket a kosárból a víz el ne sodorja. A megszárított, megmosott gyapjút a fésülőbe vitték, melyet nagyanyám szép egyenletesre megfont a hosszú téli estéken. Megfigyeltem, hogy a guzsalyára feltett fonnivalót az ajkaival és a sodrást végző ujjaival szabályozta egyenletesre, időnként meg is nyálazta a tincseket, és ha pozdorja került a keze ügyébe, azt a másfél fogával eltávolította. Ez csak a kendernemű guzsalyokon volt érvényes. A gyapjú fonásakor a tincseket az ajka alatt az álla csücskével szabályozta egyenletesre. A gyapjút nem nyálazta meg.
A szép egyenletes gyapjúfonalat megszőtték és singgel megmérték. Ekkor már lehetett tudni, hogy hány harisnya jön ki belőle. A ványoltatás következett, ami sokszor meglepetést okozott, mert úgy összement a szőttemény, hogy a háziasszony csak csodálkozott, hogy elszámolta magát. Olyan tömöttre kalapálta a ványoló, hogy abaposztó lett belőle, melyet ha ollóval elvágtak, akkor sem foszlottak ki a szálai. Színes jelt varrtak a posztó mindkét végére, hogy ne cserélődjék el a ványolóban, és ne lehessen megkurtítani a kelmét.
Következett a harisnya csináltatása. Nagyapám a hóna alá tette a posztót. Magához vett egy gomolyag „sirített” kendercérnát, egy rossz fekete kalapot és engem is magával vitt Andrásfalvára, ahol a barátja, Gagyi Dénes bácsi volt a harisnyakészítő mester. A fekete kalapot azért vitte, mert abból vágták azt a pántlikát, amivel a harisnya szárának a fehérségét hosszan megtörték, mintegy megkülönböztetés gyanánt a más vidékek viseletétől. Székelyszentmiklósról mentünk át a két Kedén, majd a Zsidó hegy mellett ereszkedtünk be Andrásfalvára. Nagyapám parolázott a barátjával, de én úgy elfáradtam, hogy már akkor, hat évesen elhatároztam, hogy nekem soha nem kell székelyharisnya. Nem is mentem többet nagyapámmal harisnyát szabatni. Amit csináltatott, azt is nélkülem hozta haza.
Nagyanyám, Nagyapám régen elporladtak. Nem fonják a gyapjat és nem szabatják a harisnyát. Az is igaz, hogy fogadalmamat nem volt nehéz betartani, mert a székelyharisnya is átminősült-vedlett farmerba.
Gondolkozom azon, hogy csak az én időmben is micsoda változáson ment át az öltözködési kultúra! Ha lesz globális felmelegedés, akkor lehet, hogy a fügefalevél is sorra kerül…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése