2011. október 11., kedd

Orbán Erika: A hét törpe és a hit

2011. 10. 10. A hét törpe és a hit Orbán Erika

Hófehérkét nem kell bemutatnom. De a hét törpére talán kevesen emlékeztek... Ők bennünk együtt alkotnak egy képet, mint ahogy általánosan beszélünk az Emberről is, Isten viszonylatában. Pedig emberségünkben is – gyarlóságainkban és erényeinkben – változóak vagyunk; és gyakran magunkban is felismerhetnénk törpe-vonásokkal beszélő neveiket. Amikor okoskodunk, örülünk, szégyenlősködünk, duzzogunk, értetlenkedünk, prüsszögünk vagy álmosan kezdjük a hetet.

Tegnap, az istentiszteletet követő társalgás során mellém került egy nyolcvan körüli férfi. Nem tudom, illemből fakadó kérdésemre, vagy mert mindenáron meg akarta osztani, de töredelmesen megvallotta: ő egy házsártos, szeszélyes, mogorva, különc alak. Kényelmetlennek éreztem ezt a „könnyelmű” vallomást; hiányérzetem támadt. Hivatásbeli énem hiába próbálta kideríteni érzéseit (ezek a jelzők nem érzések!), csak közhelyeket mondott: az élet bonyolult, sok minden történik egyszerre, a terheket nehéz cipelni.

Adott egy különös névjegykártyát, melynek egyik és másik oldalán az alábbiak voltak:

Figyelj!

Mondd, amit gondolsz!

Légy tekintettel a másikra, amikor kifejezed magad!

Minél világosabban fejezd ki érzéseidet és meggyőződésedet, mások gondolataival és érzéseivel kapcsolatban!

Minél hatékonyabb vagy, annál hatékonyabbak vagyunk.

Később megkért, imádkozzam érte.

Hazafelé a rendkívüli őszi nap égette bőröm; behunytam szemem. A hallott szavakat ízlelgettem: „cranky”, „grumpy”... Gyakrabban vonatkoztatjuk másra, mint magunkra – ezt gondoltam ebédkészítés közben is, amikor telefonon bejelentkezett újonnan szerzett ismerősöm. Házigazdáimmal összenéztünk: szokatlan vendég. Pár perc múlva, amikor megérkezett, az asztal körül ültünk. S a délutáni, októberi fényben mindhármunk számára volt mondanivalója. Elmondta, induló csontdaganata van, és nem tudja, mi vár rá. Sarah, a három hónapja melldaganattal élő, átérzi helyzetét, osztozik félelmeiben. Étrendre vonatkozó tanácsait szívesen hallgatta. Vilmostól bocsánatot kért, hogy éveken át figyelmetlenül ment el mellette, és nem volt jó szomszéd. Engem angyalnak nevezett, mert imám hatására elmúlt a rossz kedve. Már nem érzi bolondos morcosnak magát. „Az imád valóban hatott! Én mondom!” És Aronnál csak mi voltunk nagyobb zavarban, amikor méltóságteljesen kisétált a házból.

Grumpy, azaz Morgó – ez az egyik törpe neve. Gyakran a Tied is. Meg az enyém. De Aron példája (is) arra tanít, hogyan válhatunk Morgóból, és Szendéből, és Hapciból Vidorrá.J De fölébredhet Szundi is, és egy közönséges őszi napon, mert mosolyog és érdeklődik, megértheti, hogy él benne egy Vidor. Mint ahogy Kuka is néha napján Tudor (Okoska).

És Vidornak és Tudornak lenni jobb dolog! Nem azért, mert Hófehérke jobban szereti őket, hanem mert törpényi vonásuk változást idéz a világban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése