2012. 10. 14. Ima a lét Inszomniájában Bíró Attila
Megbicsaklott álmaim naponta
hajnalosan ugranak ki szememből.
A lét otromba – kérlek Teremtő!
perceit, magam is békésen aludjam.
A megnyugvás, mely bivaly módjára
mihaszna mocsarában delel.
Bájos szférája – óhajom Úristen!
Éjjeli nyoszolyám borítsa.
A rettenet, mint élénk vipera
szökell s mardossa ébredésemet.
E torz világba – ó add Istenem!
Szunnyadjak én is csendesen.
Élethű rémálmok mindennapjai
szemembe szórja égető cseppjeit.
Öledbe bújni – hallgass meg Mennyei!
Kedvem volna, oly őszinte, gyermeki.
Fenséges volt az időtlen létálom,
mit e földre születés ébresztett fel.
Bűntelen nyugvásba – ó végtelen Hatalom!
engem is ringass el, altass el. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése