2012. október 11., csütörtök

Mátéfi Tímea: Egyensúlykeresés…

2012. 10. 11.     Egyensúlykeresés…     Mátéfi Tímea    

Ma egy hete már. Pont egy hete. Tovaröppent, s mégis olyan elevenen él bennem, s hiszem, hogy még sok két X kromoszómával születettben, aki négy napon keresztül élvezhette Marosvásárhely, a Grand Hotel, a helyiek és közelről vagy távolról érkezettek befogadó és elfogadó szeretetét.

Kerestük az egyensúly-recepteket ebben a kihívásokkal, megpróbáltatásokkal, pillanatnyi sikerekkel, megannyi változással teletűzdelt, sokszor mókuskeréknek vélt világunkban. Kerestük együtt és külön-külön is, két előadás közötti kávészünetben, az asztalt körülülve, vagy épp este, fejünket párnába süllyesztve, kezünket imára kulcsolva. Talán úgy érkeztünk oda, hogy tudatában voltunk már, melyek a hétköznapok azon örömmorzsái, amelyek erőt adnak, amikor már úgy érezzük végleg le- és kimerültünk.

Beszéltek velünk és hozzánk olyanok, akikre felnézünk, akik már látható és érezhető eredményeket tettek le az Élet asztalára. Megerősödtünk abban, hogy hitünk által meghatározott értékrendünk a megtartó, és hogy a hit az élet motorja. A kiscsoportos felmérések pedig bebizonyították, hogy a jelenben, közösségeinket érintő egyik legégetőbb probléma az értékválság.

Hogy tegyünk szert testi-lelki-szellemi egyensúlyra, ha körülöttünk minden a válságállapotról szól? Bíró Rozália szavai segítik a válaszadást talán a leginkább: életünkben az a legnagyobb egyensúly, amikor érezzük Isten gondviselését. Szabó Magda szerint: „Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus, döccenő nélküli. Anyám azt mondta, egyet tanulj meg: hétfőn hétfő, kedden kedd. Egyik sem ikertestvér. Hogy mit hoz a kedd, azt ne kezdd el siratni félelmedben hétfőn. Hogy mit adhat a kedd, azt ne tervezd hétfőn. Hátha nem hozza be. Az egyik nap ilyen, a másik olyan. Egyetlenegyet kell megjegyezni, ha harmonikusan élni akarsz. Ha jót hoz, akkor józanul viseld, hogy most örömöd van. Józanul és fegyelemmel. És ha baj van, azt is viseld józanul és fegyelemmel. Engem erre neveltek.”

Tanuljuk meg hát érezni a gondviselést, és ne feledjük „elég minden napnak a maga baja”(Mt 6, 34), s ha már annyi csomagot cipelsz, hogy nem bírod, állj meg, hagyd ott és menj tovább” (Bíró Rozália)!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése