2012. 10. 03. Megtérés Mikó Ferenc
Nagyszerű dolog utazni. Új világot felfedezni, új ismerősökkel találkozni, új élményekben részesülni. Valamilyen okból kifolyólag az ember szeret összepakolni, felkerekedni, máshol időt eltölteni. Nomád őseink is ezt tették. Soha nem mondanánk, hogy ők turizmus céljával mentek Rómába vagy Bajorországba. De az utazás varázsa az ő kalandozásukban is benne van.
Érdekes módon, akármilyen szép helyen is járunk, akármilyen kellemes dolgokban van részünk, egyszer csak megszületik a honvágy. Az ismerősök, a rokonok, a család hiánya, amit alig tud valami is enyhíteni. És ilyenkor ugyanolyan vággyal, sőt talán még nagyobbal, mint az indulás volt egykoron, elindulunk hazafelé. Értékes volt az út minden pillanata, csodálatos élmények voltak, DE a családot semmi sem tudja helyettesíteni. A szeretteink, akiket, nap mint nap látunk, akik örök, szoros köteléket nyújtanak, akik ismernek bennünket, akik tudják, hogy mi volt gyermekkorunk beceneve, melyik a kedvenc süteményünk, azokat nem tudjuk másokkal pótolni. Ezért térünk haza mindig, bármilyen messze is mennénk. A görög nyelvben eredetileg a megtérés azt jelentette, amikor a halak a Jordán folyón lefelé úszva megtértek, amikor a víz a Holt tengerbe ömlött és kezdett túl sós lenni. A halak kívánkoztak mindig újabb és újabb helyre menni, és mindegyikük megtér, és visszamegy szülei ívási helyére, az otthonába.
Bármilyen messzire is utazunk, mindig megtérünk otthonainkba.
És Isten segítségével tudunk mi itthon, Erdélyben is boldogak lenni.
Nagyszerű dolog utazni. Új világot felfedezni, új ismerősökkel találkozni, új élményekben részesülni. Valamilyen okból kifolyólag az ember szeret összepakolni, felkerekedni, máshol időt eltölteni. Nomád őseink is ezt tették. Soha nem mondanánk, hogy ők turizmus céljával mentek Rómába vagy Bajorországba. De az utazás varázsa az ő kalandozásukban is benne van.
Érdekes módon, akármilyen szép helyen is járunk, akármilyen kellemes dolgokban van részünk, egyszer csak megszületik a honvágy. Az ismerősök, a rokonok, a család hiánya, amit alig tud valami is enyhíteni. És ilyenkor ugyanolyan vággyal, sőt talán még nagyobbal, mint az indulás volt egykoron, elindulunk hazafelé. Értékes volt az út minden pillanata, csodálatos élmények voltak, DE a családot semmi sem tudja helyettesíteni. A szeretteink, akiket, nap mint nap látunk, akik örök, szoros köteléket nyújtanak, akik ismernek bennünket, akik tudják, hogy mi volt gyermekkorunk beceneve, melyik a kedvenc süteményünk, azokat nem tudjuk másokkal pótolni. Ezért térünk haza mindig, bármilyen messze is mennénk. A görög nyelvben eredetileg a megtérés azt jelentette, amikor a halak a Jordán folyón lefelé úszva megtértek, amikor a víz a Holt tengerbe ömlött és kezdett túl sós lenni. A halak kívánkoztak mindig újabb és újabb helyre menni, és mindegyikük megtér, és visszamegy szülei ívási helyére, az otthonába.
Bármilyen messzire is utazunk, mindig megtérünk otthonainkba.
És Isten segítségével tudunk mi itthon, Erdélyben is boldogak lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése