2012. 10. 13. Hitelesség Sipos Mónika Rebeka
Nemrég, egy önismereti csoporton azt a kérdést tették fel, hogy mit képviselek, vagy mit szeretnék képviselni életemben? Csoportosuljunk aszerint. Nem sokat gondolkodtam, mert tudtam, hogy leginkább emberként is, lelkészként is, a hitelességet szeretném képviselni, azt, amit hiszek. Hogy ne csak látszódjak valakinek, hanem az is legyek, akinek hiszem, vallom magam, vagy amire elhívott Teremtőm.
Kinek hiszem magam, milyen vagyok, és miben hiszek?
Ezekkel a kérdésekkel akkor kezdtem ismét foglalkozni, amikor négy éves lányom azt kérdezte, hogy te milyen anya vagy, hogy nem teszel nekem játékot a számítógépre, vagy amikor egy másik kislánytól hallottam hasonlót, hogy te milyen papnéni vagy, hogy…?
Ilyen vagyok, amilyenné születtem, amilyenné nevelem magam, amilyenné alakítjuk egymást, s amilyenné szül e világ, e társadalom. Olyan, hogy ne higgyek el mindent, amit hallok, amit látok. Ne higgyem el a számítógépek csodás „személyiségfejlesztő” képességét, amellyel érzelmi „intelligenciánkat” eltüntetik.
Olyan, aki tárgyközpontú világunkban embertársaimhoz emberként akarok közeledni, és őket nem tárgyként akarom kezelni.
Olyan, aki nem dől be harminc másodpercnyi tévéreklámnak, vagy újsághirdetésnek.
Olyan, aki keresi a hitből fakadó felelősségvállalást, a bizalmat, és a hiteles embertársakat!
Egyházköri választások alkalmából, a mai nap is olyanokat, akiknek a hitelesség nem divat, hanem életforma. S akik mögé nyugodt lelkiismerettel fölsorakozhatunk, mert a hiteles ember utánozható! Hiszem, hogy találok, és találunk ilyen embereket, és sok ilyen ember között élek én, és te is!
Nemrég, egy önismereti csoporton azt a kérdést tették fel, hogy mit képviselek, vagy mit szeretnék képviselni életemben? Csoportosuljunk aszerint. Nem sokat gondolkodtam, mert tudtam, hogy leginkább emberként is, lelkészként is, a hitelességet szeretném képviselni, azt, amit hiszek. Hogy ne csak látszódjak valakinek, hanem az is legyek, akinek hiszem, vallom magam, vagy amire elhívott Teremtőm.
Kinek hiszem magam, milyen vagyok, és miben hiszek?
Ezekkel a kérdésekkel akkor kezdtem ismét foglalkozni, amikor négy éves lányom azt kérdezte, hogy te milyen anya vagy, hogy nem teszel nekem játékot a számítógépre, vagy amikor egy másik kislánytól hallottam hasonlót, hogy te milyen papnéni vagy, hogy…?
Ilyen vagyok, amilyenné születtem, amilyenné nevelem magam, amilyenné alakítjuk egymást, s amilyenné szül e világ, e társadalom. Olyan, hogy ne higgyek el mindent, amit hallok, amit látok. Ne higgyem el a számítógépek csodás „személyiségfejlesztő” képességét, amellyel érzelmi „intelligenciánkat” eltüntetik.
Olyan, aki tárgyközpontú világunkban embertársaimhoz emberként akarok közeledni, és őket nem tárgyként akarom kezelni.
Olyan, aki nem dől be harminc másodpercnyi tévéreklámnak, vagy újsághirdetésnek.
Olyan, aki keresi a hitből fakadó felelősségvállalást, a bizalmat, és a hiteles embertársakat!
Egyházköri választások alkalmából, a mai nap is olyanokat, akiknek a hitelesség nem divat, hanem életforma. S akik mögé nyugodt lelkiismerettel fölsorakozhatunk, mert a hiteles ember utánozható! Hiszem, hogy találok, és találunk ilyen embereket, és sok ilyen ember között élek én, és te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése