2011. április 30., szombat

Nagy László: Zöldágazás

2011. 04. 30. Zöldágazás Nagy László

Talán nincs olyan nap, amikor ne hallanánk az erőszakról. Az írott és beszélt sajtóból minden nap ezzel árasztják el a világot. Egy ámokfutó egy iskolában több diákot és tanárt meggyilkolt, a féltékeny férj megölte feleségét, a feleség a férjét, idős asszonyokra támadtak, bandák rettegésben tartják a közösséget. A minap egy gyermekét megölő és önmagával is végző férfi levelét olvasták fel, aki a vendégmunkásként dolgozó, és több hónapja a családjáról nem érdeklődő feleségének a következőket írta: szenvedj te is, ahogy mi is szenvedtünk nélküled. Megdöbbentő, hogy milyen mélyre süllyedt az ember, a teremtés koronája. A rend és közbiztonság megtartására a rendőrség és csendőrség mellett biztonsági cégek ígérik jó pénzért a békesség megőrzését, de ez még sem sikerül. Már csak álom, és sokak számára hihetetlen, hogy valamikor egy, az ajtóban keresztbe tett seprű helyettesítette a páncélajtót, a hét lakatot és a biztonsági céget. Az emberek éjszaka nyugodtan aludhattak, mert álmukat nem husángokkal, feszítővassal zavarták meg az arcukat harisnyával eltakaró emberek, hanem talán csak az ablak előtt hazafelé ballagó éjszakázók halk dudorászása, mely őket is mosolyra fakasztotta. Hisz, hogyne telne meg örömmel az emberi lélek, ha szépet hall, ha szívéhez szól a simogató vallomás: Tele van a város akácfa virággal...

Újból gyermek- és ifjúkorom egyik szép emléke jut eszembe: a zöldágazás, a májusfa állítás. Nagy izgalomban voltunk május elseje előtt. Azon tanakodtunk, hogy kik és honnan hozzák a nyírfát a leányoknak. Aztán április 30-án délután a jó barátokkal végig csatangoltuk a közeli erdőt, hogy megtaláljuk minden közeli barátnőnek a neki megfelelő zöld ágat, amiért akkor nem bor és pálinka, hanem szép, hímzett zsebkendő járt. Ezen az éjszakán nem aludt sem fiú, sem leány. Amikor beesteledett, végigjártuk a falut, és a szeretett leány kapujába elhelyeztük a legszebb és legnagyobb nyírfát. Itt-ott egy -egy férjhez készülő vagy nagyobbacska leány ablaka alatt felhangzott az éjjelizene. Hajnalban vidám és boldog fiatalok tértek nyugovóra. Reggel a leányok és anyák kíváncsian vizsgálták a nyírfák törzsét, ahova tintaceruzával írták fel a legények a nevüket.

Ezen az éjszakán nem kellett az erőszaktól félni. Másnap az újságok nem gyilkosságról és idős, özvegyasszonyok panaszáról tudósítottak, hanem a népszokás megőrzésének és továbbadásának szépségéről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése