Bíró Attila: A múlt mindig megszépül?

2012. 03. 24. A múlt mindig megszépül? Bíró Attila

A bibliai Mózes negyvenévnyi pusztai vándorlása során, vélhetőleg gyakran találkozott népe részéről olyan kérdésekkel és problémákkal, melyek bizony nem csak elgondolkoztatták, hanem kétségbe ejtették és elbátortalanították, sőt, nem egyszer emiatt megkérdőjelezte saját prófétaságának hitelességét is. A pusztai körülmények, az otthontalanság, a folyton úton levés, az ismeretlen vidékek bizonytalansága miatt a nép, Izrael többször zúgolódik, elégedetlenkedik és háborog Mózes ellen, és siránkozik az Úrnak. A 4Móz 11 fejezetben is egy ehhez hasonló jelenet van megörökítve, amikor nemcsak zúgolódik és siránkozik, hanem egyenesen visszakívánkozik Egyiptomba!!! A megnevezett helyen épp az a gond, hogy a nép a mannát megunva ismét húst követel magának. „Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül.”

Mi kellett történjék ahhoz, hogy a nép, vagy egyáltalán bárki visszakívánkozzon a nyomorúságba, az elnyomottságba? Milyen körülmény alakulhatott ki, amelyből az ember a fogságba és a megaláztatásba kívánkozik? Hogyan lehet eljutni addig, amikor már a lehető legrosszabb életre áhítozik valaki?

Hála legyen a jó Istennek, hogy én rövid ideig, alig gyermekként éltem meg a múlt rendszer kegyetlen időszakát! DE, mind a mai napig nem tudom megérteni azokat az embereket, akik huszonkét év után is visszaáhítoznak, visszavágynak egy életellenes, kegyetlenségeitől ordító, elképesztő horrorisztikus időszakba. Mi történhet ma, amikor arról beszél valaki, hogy „bizony, akkor jobb volt!” Hogyan lehet eljutni addig, amikor a „mannát” megutálva, porcióra szabott olcsó felvágottért újból órákat állna sort egy pókhálóval bérelt, kongó üzlet előtt?

A kérdések sorát nem folytatom, hanem e helyett inkább reménykedem abban, hogy a ma élő Mózesek nem esnek kétségbe, nem bátortalanodnak el, és nem kérdőjelezik meg munkájuk hitelességét. Hiszek és reménykedek abban, hogy a mindenható, jó Isten egyszer bennünket is elvezet arra a földre, ahol a lélek mezején isteni forrásra találunk, s a mennyei eledelt majszolva, háladalt dudorászhatunk Neki.