2012. március 17., szombat

Sándor Szilárd: Versbe vedlett böjti ima

2012. 03. 17. Versbe vedlett böjti ima Sándor Szilárd

Álmaid ha összetörnek te ne maradj ébren,

Te bőrbe bújt lélek ne törődj a böjti kéjjel.

Így szólítnak téged, kinek neve elárult titok,

S jobb ha nem koronázza kínvallató szitok.


Tisztíts meg annyi elárult s elárvult év után,

Vagy segíts hozzá érnem oltárod parazsához,

Illesd vele ajkam egy remény-verte délután,

Hogy vízzé ne váljon a bor a vér panaszától.


Kivedlik a hó alól a virág harangos rügye,

Mint belőlünk e tisztulást-síró fohász.

Visszaforrik a hóra a rügynek fagyos tükre,

Darabokra törve mint havazós tavaszi tánc.


S hogy mégis mitől böjti e versbe-vert ima,

Vagy miért vedlik ritmusba, szavak inaiba,

Azt nem te döntöd el, hanem az kihez elér

E szavakká göngyölt böjti költemény.


Álmaid ha összetörnek mégis maradj ébren

Böjtös lélekkel tisztítsd szíved a fohásszal,

Majd ropogtass élő parazsat fogaid közt

Virrasztó-zsoltáros, de elárvult égi éjjel.

Állítsd meg magad az álom-rohanásban

Havas lelked kiolvad gondjaid közt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése