Fekete Levente: Gyarmatosítás

2012. 03. 02. Gyarmatosítás Fekete Levente

Olvasom Gellérd Judit, a kedves Zizi Ahol leoldom saruimat (ProPrint kiadó, Csíkszereda 2011) című könyvének a 224. lapján az inka civilizáció ismertetése rendjén a következőt: „Építkezésük és várostervezésük egyszerűsége, időtálló ereje és szimmetriája az inka civilizációnak valóban óriási tekintélyt kölcsönöz. Míg a hódító spanyolok legbüszkébb épületei minden földrengés alkalmával nyomoruságos kőhalmazzá omlottak össze, az inkák falai meg sem inogtak, szilárdan állnak mind a mai napig.” Nyilván kérdezheti a kedves olvasó, hogy miként tűnhetett el egy ilyen technológiával, tudással rendelkező kultúra csak úgy a történelem süllyesztőjében, pusztán épületei által megmaradva. Az író erre a kérdésre is vállaszt ad: a hódító spanyol gyarmatosítás katonai erővel, kulturálisan és a behurcolt betegségek által szó szerint lefejezte, megsemmisítette az inka birodalmat.

Nemrég találkoztam gyermekkorom falujából, Felsőrákosról Sepsiszentgyörgyre költözött régi ismerőssel. Kiderült, hogy az ő szülei is meghaltak. Az atyai örökséget eladták. Ők városra költöztek. „Tudod, minden átalakulóban van. Otthon nincs munkahely, mozog a világ. A népvándorlás új korszakát éljük. Lassan kicserélődik falvakon a lakosság. Mit lehet ez ellen tenni? Az Európai Unió a tagállamokat megyerendszer szerint igazgatja.” Én egy bizonyos önigazolást, mentegetőzést is kihallottam e védőbeszédből. Hála Istennek, van ellenpélda is. Szép számban költöztek vissza falvainkba városról, éppen a munkahely megszünése után. De a hallottak mindenképpen elgondolkoztattak. Szász falvaink jutottak eszembe. A lepusztult épületsorok, a ma már omladozó, hajdani büszke, kőből rakott kapulábak, közöttük sok, apró, barna, mezítlábas, az erdő gyümölcseit kosárkákban kínáló, előretolt helyőrsége a gyarmatosító, balkáni kultúrának. Elnéptelenedett gyönyörű, szász vártemplomok. 800 év után a múlt rendszer eladta az erdélyi szászokat fejenként – tudomásom szerint – 8.000 német márkáért Németországnak. Az akkori, adósságban fuldokló Romániának jól fogott a pénz, Németországnak az agyelszívás, de az erdélyi szászokra ez a szász kultúrát érintő gyarmatosító mestervágás halálos döfést mért. Megmaradtak az épületek. Viszont az is igaz, hogy a szászok Németországban jobban érzik magukat. Vissza – tudtommal - egy se telepedett, legfennebb turistaként „haza- hazalátogat”.

Dél-Amerikának a spanyolok által erőszakosan tönkre tett, letűnt kultúrák építészeti emlékei ma már felbecsülhetetlen értéket jelentenek. Az évenként odaözönlő több millió turista óriási állami bevételt jelent. Romániának a gyönyörű szász vártemplomok hatalmas turisztikai vonzerőt és jövedelmet biztosítanak.

Nem vagyok szakember, de úgy gondolom, hogy a gyarmatosítás nagyon sok formában meg tud valósulni. Lehet, hogy van gazdaságpolitikai, kulturális gyarmatosítás, és lehet, hogy ezek között nagyon komoly összefüggések vannak. Úgy gondolom, hogy hamarabb végbemegy, ha önként enged egy nép, egy közösség ennek. Ha önként veszi át és cseréli le régi értékeit, az újonnan felkínált, úgynevezett korszerű, modern értékekre. Mosolygok azon, hogy ami „menő”, az elmenő. Érdemes végignézni, hogy mi a kínálat Farkaslakán, Korondon, Kenden, Körösfőn vagy általában az úgynevezett népművészeti piacainkon. Érdemes őszintén szembenézni azzal a ténnyel, hogy hol vannak vasárnap többen: a templomban vagy a tévé előtt. Érdemes lenne egy kimutatást készíteni arról, hogy milyen jellegű tévécsatornát és műsort néznek az emberek, és különböző korcsoportok – gyermektől idős emberig – mit és mennyit olvasnak? A fiatalok milyen zenét hallgatnak és énekelnek?

Természetesen, bár többször volt róla szó, de nem maradhat ki: édes magyar anyanyelvünk hogyan is él? Akik beszéljük, mennyire „hódolunk be” az új kor ilyen jellegű szellemi gyarmatosításának? A latin kifejezések és mondatszerkezet egyre erőteljesebb térnyerése miatt a ragozó magyar hátrányba kerül. Például: „Meg volt mondva, hogy az invitáció mindig aktuális”. Pedig ezt magyarul így kellene mondani: „Megmondtam(-ad stb.), hogy a meghívás mindig időszerű.” Érdemes azon is elgondolkodni, hogy mit jelentenek ezek a fogalmak: igény és érték, és melyek azok a tényezők, amelyek befolyásolják. Kényelem, közömbösség, félelem? Lehet folytatni a gondolatot. Ismerős a régi mondás „Ha Európa partjából a víz egy marék földet elmos, azzal egész Európa kisebb lesz.” Értékeinkért, magmaradásunkért mindannyian és külön-külön, kicsik és nagyok felelősek vagyunk. Nem bújhatunk el egymás és az ujjunk mögé.

Arra kérlek, hogy lefekvéskor gondolj őseidre, szeretteid kezét fogd meg, és mondd velük együtt:

Hiszek abban, hogy a családban kezdődik megtartó értékeink szeretete.

Hiszek abban, hogy a templomban, a közös imádkozásban megerősödök értékeim szeretetében.

Hiszek abban, hogy teljes életet csak megtartó értékeim által élhetek. Ámen.

Szeretettel ajánlom Gellérd Judit csodálatos könyvét azoknak, akik még nem olvasták.